Doll Graveyard / Babatemető (2005)

Charles Band rendezőúr miután megírt pár Puppet Master részt és elvállalta a produceri feladatokat is, úgy gondolta rendez ő is egy babás horrort. Na, ezért az ötletért akár kövezés is járhatna… :) A Gyerekjáték sikere után készítettek jópár babás horrort, a Puppet Master sorozatot például érdemes is megnézni, na de ez a Doll Graveyard…
A történet a következő: 1905-ben a 12 éves Sophia a babáival játszik, de olyan bamba, hogy összetör egy vázát. A brutális apja ekkor betoppan és a halálra rémült kiscsajjal elásatja a babákat, közben pedig egy szerencsétlen mozdulatnak köszönhetően a lányát is megöli. A fater persze olyan, mint egy mintaapa, így aztán rezzenéstelen arccal eltemeti őt is. Ennyi az elősztori, majd a történet napjainkban folytatódik… Egy csonka család él a tett helyszínén, melynek legifjabb tagja, Guy a hátsó udvarban kószálva megtalálja az egyik elásott figurát, ami akkor már valahogy marhára nem volt a föld alatt. Később, mikor a családfő talál magának valami nőt el is megy vele randizni. A lánya ezt kihasználva rendez egy csajos estét, ami persze nem sikerül elég csajosra, mert két vagány srác is érkezik. Ezek a csávók meg, hogy bizonyítsák mennyire is tökösek és menők, jól elbánnak Guy-jal, aki ezek után furcsa hangokat kezd hallani, miszerint érkezik a segítség. A segítség pedig annyit tesz, hogy a bábok életre kelnek és jönnek egy kis vérengzést rendezni. Meg is ölik a két srácot, majd a csajokat kezdik ijesztgetni. Guy-t közben megszállja Sophia szelleme és ő is a csajok ellen fordul, s a további történésekhez szenvedje végig mindenki a filmet :)
Na, most pedig gyorsan legyünk túl a pozitív részén a dolognak, tehát a bábok azok nagyon jól néznek ki, ilyeneket én is tartanék a polcaimon, de komolyan :) De ez minden, ami jó volt a filmben. A színészek szörnyűek voltak, de a trükkök meg mindenen túltesznek, mert azok aztán igazán borzalmasak. Például mikor a fűrészfogú baba megharapja az egyik csaj arcát, akkor már a támadás előtt ott látni a sebet… De minden más is béna volt. Meg maga az egész film dögunalom, egy nagyon szánalmas befejezéssel. Sokat pedig nem is igazán lehet erről írni, csak hogy szörnyű, szörnyű, szörnyű. Kész kínszenvedés végignézni, csak mazochistáknak ajánlott :)
0,05/10

Zombie Strippers! / Zombi sztriptíz (2008)

Ennek az amerikai műnek akár csak a címe is elegendő lehetne, hogy felkeltse az ember érdeklődését, de mivel a szereplők közt ott van Jenna Jameson és Robert Englund is, így szinte már kihagyhatatlan. Persze aki valami komoly filmre vágyik az inkább kerülje el jó messzire. Ízig-vérig horror-komédia ez, vagy akár a trash szócskát is rá lehet húzni.
A történet elején megtudjuk, hogy Schwarzenegger és Bush egy számítógépes hibának köszönhetően nyerte meg a választásokat, így aztán betiltották a sztriptízelést és a lehető legtöbb ország ellen háborút folytattak. A katonák vészesen fogytak, ezért a tudósok egy olyan szeren dolgoznak, ami feléleszti az elhalálozott testeket, egy szuperkatonát kapva így. Persze a vírus aztán majdnem elszabadul, de egy különleges osztag emberei gyorsan leirtják a zombikat. Csakhogy egyikőjüket megharapják, aki ezt eltitkolja és menekülése folytán betéved egy illegálisan működő sztriptízbárba. Ott aztán rövid időn belül ő is bezombul és a hely fő látványosságát, Kat-et (Jenna Jameson) nyakon is harapja. A nő pedig miután zombivá vált még elképesztőbb táncos lett. A közönség megőrült érte és dőlt a pénz, így a bár tulajdonosa (Robert Englund) nem veszélyforrást lát az élőholtban, csakis vagyont. Majd eztán lassan a hely többi táncoshölgye is zombivá válik, de ők már önként, mert nem bírták az irigységet. A hely nagyon felkapott lesz, van azonban egy hátulütője a zombitáncosoknak, mégpedig, hogy emberhúsra éhesek, így minduntalan a színpad mögé visznek pár kanos pasit, hogy jót falatozzanak belőlük. Az így egyre szaporodó élőholtakat elzárva tartják egy ideig, de később aztán elszabadulnak és hatalmas hentelés veszi kezdetét…
Beteg film, ez kétségtelen. Az első pillanattól kezdve komolytalan minden, így a karakterek is eltúlzottak meg sokuk idióta is. A párbeszédeket akár fájóan bénának is lehetne mondani, ha nem pont ezért lennének szórakoztatóak. A film egyébként két dologra épít, meztelen nőkre és vérre, amikből aztán több filmre elegendőt is kapunk. És itt meg kell még említeni, hogy igazán dögös csajok szerepelnek benne, még a katonák közt is és a trükköket is remekül megcsinálták. Így aztán ez a másfél óra a legkevésbé sem unalmas, ha épp nem vetkőzés megy, akkor hentelés, vagy ha az sem, akkor pedig a szövegeken lehet nevetni. Megtekintése erősen javasolt =)
8/10

964 Pinocchio (1991)

Igazi kegyetlen japán cyberpunk ez, ami a Shinya Tsukamoto kultikus filmjében, a Tetsuo-ban lefektetett alapokra épül. Őrült és nyers, gyors vágásokkal és rángatózó kamerakezeléssel. Elődjével persze nem versenyezhet, de nem rossz. Shozin Fukui rendező másik hasonló filmjével, a Rubber's Lover-rel is bátran lehet próbálkozni, ha nem okoznak fejfájást ez efféle művek.

Egy cég szellemileg nyomoronc cyborgokat ad bérbe szexuális eszközként. A 964-es nem bírja a tempót, ezért a két nő, akik fizettek érte, kidobják az utcára. Hosszas bolyongás után találkozik egy őrült nővel, Himiko-val, aki befogadja és megpróbálja erre-arra tanítgatni. Eközben a cég három embert küld ki a városba, hogy találják meg. Egyik este a nő megkattan (erre nem tudok jobbat írni…) és láncra veri 964-est, majd szól az egyik kereső alaknak, aki másodmagával megpróbálja megölni a cyborgot, de nem sikerül. 964-es pedig megindul a céghez, hogy bosszút álljon...

Eléggé beteg film, de hát tulajdonképpen ez az elvárás. A szereplők itt talán kicsit idegesítőbbek az efféle filmekben megszokottnál, gondolok itt arra a jelenetre, mikor a nő az utcán őrülten vonyítva, üvöltve flangál. De a többi igazából nem zavaró. A képi világa kellően nyomasztó, rengeteg furcsa beállítással és fényeffektel. Az industrial zene is remekül illett bele. Egyszer érdemes megnézni, de ehhez aztán nem egyszerű ízlés kell ám. Tulajdonképp vagy imádja az ember vagy utálja.

6/10

Ősamazonok (1996)

Valamit már sejtethet a poszter alsó sarkán lévő logó, de azon ugorjunk át :) Egy ilyen cím láttán mire is lehetne gondolni? Valami Vörös Szonjához hasonló filmre talán… de ez nem fantasy, inkább sci-fi akarna lenni. Az eredeti címe sem egyszerű egyébként: Jurassic Women. A Hálózat TV-n párszor meg lehetett tekinteni, áldjuk is érte és a hasonló műsorokért a csatornát, de komolyan, nem mindenhol látni ilyen szemét filmeket :) Előfordul ott egy-két igazán jó film is, na de ez inkább pocsék. És mégis… imádom :) Többször is megnéztem, talán még meg is fogom párszor. Mert hát, ebben a magyar sorozatokban látható színészteljesítménnyel vetekedő alakításokban lehet gyönyörködni (de tényleg öröm nézni) és a szöveg is igyekszik minden értelmet nélkülözni. Maga a sztori is teljesen hülyeség…
Azzal indít, hogy két fickó egy űrhajóban valami meteorzáporba kerül (az lényegtelen, hogy éppen mit is akartak, hová tartottak és a meteorvihart is nekünk kell odaképzelnünk, mert nem mutatnak semmit). A gépük meghibásodik, így tehetetlenül száguldanak az űrben… Majd aztán némi színes kockák villódzása után (talán valami féregjárat lehetett, esetleg varázslat :)) az asztronauták egy földszerű bolygón találják magukat. Egymás mellett fekszenek, nincs semmi bajuk és az űrhajójuknak sincs nyoma, tehát nincs ember aki megmondhatná, mi is történ velük. Na, sebaj, ez a rejtély nem zavarja őket és találomra nekiindulnak felfedezni az új világot. Messzire azonban nem jutnak mert egy jólöltözött (értsd, mint egy ősember, egy szál rongyban a dereka körül) férfiakból álló csapat lekaratézza és foglyul ejti őket. De nemsokkal később egy ugyancsak jólöltözött női gárda csap le rájuk és a túlerőnek köszönhetően elkergetik a férfiakat és megmentik a két asztronautát. Na, és itt aztán meglehet tudni minden jól kitalált hülyeséget a történelmükről, amiből a lényeg, hogy a bolygón külön élnek a pasik, akik nem tudnak beszélni viszont jól értenek a karatéhoz, és külön a nők, akik pedig folyékonyan kenik az angolt, mert valami furcsa utazó egyszer ott járt és tanította őket. Ez a két csoport meg egyébként mindig harcban áll egymással és így a nőknek most kapóra jött a két jövevény, vagyis csak az egyikük, mert a másiknak az agyára ment valami és nem csinál semmi értelmeset… Szóval, az ifjabbik űrhajós megtanítja a nőket verekedni miután elment valami sámánszerűséghez, aki remeteként él a hegyekben és mindenféle jól hangzó mondatokat dobál összefüggés és értelem nélkül, de mindezt nagyon határozott és meggyőző módon… Na, tehát ezután jön az oktatás és itt venni igazán észre, hogy minden ütésnél és rúgásnál valami hihetetlenül gagyi puffogó hangeffektet lehet hallani… na, de jól van az, nézzük el ezt is :) A kiképzés közben a férfiak (egyébként van valamilyen neve a csoportnak, csak nem néztem utána hogy is kell leírni :P) elrabolnak pár nőt, így aztán gyorsan el is érkeznek a nagy összecsapásra, aminek a vége nem győzelmet, hanem döntetlent hoz és így a békét is. Ezt pedig csak azért árultam el, mert végig teljesen egyértelmű volt, hogy más befejezést itt hiába várna az ember. Tehát, ezután megpróbálnak együtt élni és rájönni hogyan is készül a gyerek, ugyanis azt még nem tudják… A fene tudja, hogy akkor eddig hogy szaporodtak, de ez már csak részletkérdés és nem lényeges :)
Ekkor pedig fel lehet lélegezni, hogy vége ennek az iszonyatnak és lehet átgondolni, volt-e valami jó is a filmben. Megjegyzem volt, mégpedig a környezet, a szép dzsungel, ami (talán) a két napnak köszönhetően néha furcsa zöld árnyalatban pompázott, na és persze, hogy minden nő jól nézett ki, ami teljesen egyértelmű, hisz egy földhöz hasonló bolygón csakis bombázók élhetnek. Tovább pedig nem pazarlom itt rá a karaktereket, remélem tisztán látható, hogy mennyire is gagyi az egész. De a Zs-kategóriás filmek rajongóinak igazán remek szórakozás lehet az egész, én is jól el voltam vele, sőt...

2/10

Poultrygeist: Night of the Chicken Dead (2006)

Mielőtt erről az amerikai musicel betétekkel megtűzdelt horror-vígjátékról írnék, először is Isten éltesse Lloyd Kaufman-t, bár két hetet késtem ezzel, ugyanis december 30.-án lett a troma filmek atyja 63 éves. És akkor kicsit a Troma Entertainment-ről is írnék: Kaufman és Michael Herz alapította 1974-ben. Kifejezetten az alacsony költségvetésű független filmekkel foglalkoztak, melyek közül aztán jópár kultstátuszba emelkedett és széles körökben ismerté vált. Főbb jellemzőjük a sokkoló képi világ, a nyílt szexuális tartalom és az erőszakos, durva képsorok. Ezek mellett azonban sokszor fontos társadalmi kérdéseket is felvetnek. A Poultrygeist is pontosan ilyen film, elborult és teljesen zakkant, de zseniális. Lloyd Kaufman nem csak rendezője, de fontos szereplője is a filmnek, a kora pedig egyáltalán nem látszik rajta.
Arbie (Jason Yachanin) egy lúzer tini srác, az apja vak, az anyja retardált, a barátnője, Wendy (Kate Graham) pedig elhagyta egy másik lányért és egy a multicégek felszámolásáért küzdő egyesületért. Minden egy gyorsétterem előtt kezdődik, amit egy indiántemetőre építettek. Nagy csapat tüntető kántálja, hogy "Mentsük meg a csirkéket!", köztük van Wendy is. Arbie ezen felbuzdulva pedig elhatározza, hogy munkát vállal a kajáldában. Ott azonban egyre furcsább dolgok történnek, majd pedig egyszercsak elszabadul a pokol, az emberek mutáns zombi csirkékké válnak és jókora hentelést csapnak...
Ez persze mind csak az alapja a filmnek, rengeteg egetverő baromság van benne és kellő fordulat, amiket nem szívesen lőnék le. Nagy halom idióta karaktert is belezsúfoltak, egy arab szakácsnőt, aki titokban topmodel, egy nagy darab fickót, akinek csirkefétisze van, egy beszélő csirkeburgert, stb. A musicel betétek is elég jók lettek, némelyik kifejezetten tetszett is. Amivel a film viszont tényleg üt, az rengeteg gore jelenet. Igazán undorító lett, nagyon véres és nagyon őrült. Jópár meztelen mell is előkerül meg minden ami kell egy másfél órányi deformált poénzuhataghoz. Az alapötlet már maga is óriási: gyorskajálda egy indiántemetőn, amit mutáns zombi csirkék támadnak meg... ennél több már nem igazán kell :) Nagyon, de nagyon szar film, annyira rossz, hogy már nem csak, hogy jó, de egészen fantasztikus.

9/10

Longinus (2004)

Először megemlíteném, hogy ki is az a Longinus, ha valaki nem tudná. Ő volt az a római katona, aki a keresztre feszített Jézus testét átszúrta a lándzsájával. Ennek a lándzsának pedig hosszú története van, megjárt számos uralkodót, még Hitler birtokában is volt. Különleges erőt tulajdonítanak neki és ennek a rövidfilmnek is ez a mozgatórugója. Mindössze 40 perces japán vámpíros akció ez, amire leginkább az a jelző illik, hogy érdekes. Az a Ryûhei Kitamura írta és rendezte, aki többekközt a Versus, az Aragami és az Azumi című művekért felelős, na meg az új Clive Barker írta The Midnight Meat Train-ért.
A film teljes egészében egy katonai kórházban játszódik, ezen belül is leginkább csak egy csarnokban. Az elején egy haldokló orvos gondolkodik el életen és halálon, s ez a gondolatmenet előkerül a végén is, mintha valami komoly mondanivaló lenne, ami azért értékelhető, de nem valami súlyos. Szóval, a doki meghal és így csak hárman maradnak, két katona és egy ápolónő. Hamarosan azonban vendégek érkeznek. Négy másik katona toppan be egy dobozzal, ami Longinus lándzsáját rejti, egyiküket pedig valami megtámadta és súlyosan sérült. A lándzsa vélhetőleg képes bármilyen sérülést meggyógyítani, ezért feladatuk elszállítani a háborúból, mert bizony odakint dúl a véres háború, amiről csak a párbeszédekből jövünk rá, de ez éppen elég. Aztán jön a fordulat, megérkezik egy vámpírvadász, aki előadja a sztoriját, miszerint a lándzsa másra is jó... az egyetlen fegyver a vámpírok ellen. Ezt persze nem hiszik el nekik, egészen addig, amíg nem szembesülnek velük és el nem kezdődik a vérontás.
S bizony vér az van, az akciók igen látványosra sikerültek, persze csak röpkék, mert az egész film rövidsége miatt nem fért bele semmi nagyobb attrakció. Bár férhetett volna, ha pár dolgot kihagynak, nem is lett volna nagy érvágás, mert maga a film kicsit... hogy is fogalmazzak... kicsit hülyeség. Nem igazán tudja fenntartani az érdeklődést, szerencse hogy nem lett hosszabb :) A szereplők egyébként majdnem megütik az átlagot, de néhol elég ésszerűtlenül viselkednek. Azért nem egy kerülendő darab, a hangulata például egész jó lett a helszínnek köszönhetően. Ilyet sem árt néha látni.

4/10

Tony Takitani (2004)

Haruki Murakami novellája alapján készült ez a japán dráma Jun Ichikawa rendező által. Végtelenül minimalista alkotás, amely mindössze 75 perces, mégis komoly nyomot képes hagyni.
Tony Takitani (Issei Ogata) anyja korán meghalt, apja jezz-zenész volt és folyton turnézott, így gyermekkora magányos és csendes volt. Valami művészeti kisképzőbe járt, így felnőttként jól fizető állása lett egy reklámújságnál, mint videografikus, ahol később megismerkedik Eiko-val (Rie Miyazawa). Ráébred, hogy mennyire is magányos volt eddig, de ennek végeszakadt miután feleségül veszi őt. Eiko különleges nő, mindenben tökéletes, csak egy zavaró tulajdonsága van. Nem tud ellenállni a ruháknak, ha meglát egy újat, rögtön meg kell vásárolnia. Férje javaslatára megpróbál úrrá lenni ezen, azonban később eluralkodik rajta ez a függősége és ez bizony tragédiához vezet, Tony pedig nehez tud túlleni rajta...
Különleges film, gyönyörű zenével és furcsa beállításokkal, látószögekkel. Párbeszéd alig van benne, ehelyett narrátorok mondják el a szereplők gondolatait, ez teszi érdekessé és csendessé. Magával ragadó alkotás, de csak keveseknek ajánlom :)
8/10

Kibakichi: Bakko-yokaiden (2004)

Na, mivel is állunk szemben? Egy japán akció-fantasy megfűszerzve némi horrorelemmel, hmm… nyami :) A rendezőnek ez a negyedik filmje és egy másik munkáját is kinéztem már régebben magamnak, címszerint a Sakuya: Slayer of Demons-t, ami valami ehhez hasonló film lehet, de valahogy sose jutok el odáig, hogy megnézzem. Mint oly sok más japán film, ez is egy manga alapján készült, amit persze én nem olvastam és nem is igen fogom. Jó kis szamurájos filmnek tűnt elsőre és nem is lett rossz, de a sztoriból sokkal jobbat is ki lehetett volna hozni. Lépjünk is tovább akkor a történetre.
Egy legenda szerint a Yokai-k, azaz a szörnyek régen az emberek között éltek, de hát mint ahogy azt tudjuk ennek sosem lehet jó vége és az emberek egy idő után el is kezdték írtani őket. A nagy menekülések után emberi alakot öltöttek és egy távoli faluban telepedtek le. Itt aztán egy kaszinót is elkezdtek üzemeltetni, ahová betérnek az emberek játszani, de általában onnan már nem jutnak többé haza, mert a szörnyek megeszik őket. Na, ebbe a faluba érkezik meg Kibakichi némi harc után. Az ott élő pár figura be is invitálja őt a kaszinóba, pénzt is adnak neki, hogy szórakozzon. Mivel aztán ő nagyon szerencsés, felfigyel rá a falu vezetője és ráveszi, maradjon velük, mert neki pont egy ilyen emberre van szüksége. Kibakichi amúgy elég rejtélyes egy alak, nem tudni mi is a célja, de jól öszecimborál a falu lakóival. Egyik este azonban meglátja, hogy mik közé is keveredett, azaz hogy szörnyekkel cimborál. A vezető ezután beavatja az álmába, miszerint a Yokai-k és az emberek újra békében élhetnek együtt. Ennek eléréséhez szövetséget is kötött az emberekkel. Ez viszont rossz ötlet volt, ami hamarosan ki is derül. Az emberek mindenféle gépfegyverekkel megjelennek a faluban és szerteszét lövik azt. A szörnyek elkeseredetten próbálnak harcolni ellenük, de csak Kibakichi elég jó ahhoz, hogy ne aprítsák le őt. Kaszabolás, drámai jelenet, megint kaszabolás, ismét drámai jelenet, majd Kibakichi hirtelen farkasemberré változik (ez valami csavar akart volna lenni a filmben, de már rég egyértelmű volt, hogy ilyesmi lesz benne) és egy áruló Yokai ellen küzd egy nagyot. Majd miután mindenki meghalt, továbbáll.
És ez egész szép volt. Alacsony költségvetésből készült, ami egy fantasy esetében azért elég rossz ötlet, ez meg is látszott rajta, de aranyos maszkokat csináltak. A horror elemek is inkább mosolyt csalnak, nem ijesztőek. De a díszletek nagyon jók, meg a ruhák, bár az emberek kicsit mátrixosak voltak azokban a göncökben :) Szintén szép ahogy a falu életét bemutatták. Ami sehogysem illet az egész filmbe, az a sok gépfegyver. Meg mikor Kibakichi átváltozott, onnantól már a harc sem volt tetszetős, elkezdtek repkedni, meg aztán a golyó sem igazán fogta… Egyébként a végéig jó hangulata volt, de ebből komolyabb filmet is lehetett volna csinálni. Egyszer azért el lehet rajta szórakozni, közepes kis filmecske. Második része is akad, arra is rá lehet vetemedni.

5/10

Szexparazita avagy a gyilkos punci (2004)

Na, tehát ez igen komoly film, amivel erőteljesen hazudtam, csak hogy szebben induljon ez a cikk :) Egy remek kis japán horrorfilm ez, ami pont olyan, mint amit a cím alapján sejteni lehet, kicsit beteg, kicsit nevetséges, de mindenképp nézendő. Kiseichuu: kiraa pusshii az eredeti címe, ami majdnem ugyanaz, mint a magyar. Elég tetszetős egy filmcím, mi? Persze, hogy az, hülye aki másképp gondolja (de tényleg :)). Mindössze egy órás alkotás és hát elég amatőr meg ultra kicsi költségvetésből készült, ami egyébként nagyon jól áll.
A történet pedig úgy fest, hogy néhány kutató összeszed egy tavacskából egy fura halat, aminek fogazott vagina a neve. Ez a hal ugyanis befészkeli magát a petefészekbe és ott várja az arra tévedő hímszervet, hogy abból lakomázhasson (meg utána az egyéb szerveiből is, ha már egyszer nekiállt a dolognak). Az összeszedett kis szörnyike viszont nem marad nyugton a dobozában, hanem áttörve a falát felszalad a rajta ülő nőbe, aki ettől elhalálozik. Ennyi az előzmény, majd ezután 5 fiatalt ismerhetünk meg, akik egy kisbusszal éppen vígan kirándulnak. Csakhogy lerobbannak és egyikőjüknél sincs térerő, így gyalog sétálni indulnak az erdőben, hogy valahol egy telefonfülkét találjanak. Fülkét azt nem, viszont a hegyoldalban egy lezárt ajtót találnak. Bemennek és ott egy komoly lakosztályra lelnek. Szétnéznek kicsit, találnak piát, aminek neki is esnek, meg kószálás közben egy fagyasztókamrát is kinyitnak… A nagy piálás alatt az egyik csaj elmegy fürdeni és miközben jól megbámulhatjuk a méretes melleit, megjelenik egy nő (mégpedig az a nő akibe az elején beugrott a kis szörnyecske), aki némán beszáll mellé a kádba és hirtelen lesmárolja amivel a parazitát bejuttatja a csaj testébe. Mivel így sokáig elmarad, az egyik srác utánaindul, hogy megnézze mi van már vele. És hát persze jól megkívánják egymást, a kis parazita meg jót lakmározik. Ezután pedig a fiatalok szétszélednek, menekülnek, kefélnek és dulakodnak meg persze hullanak, komolyabb cselekmény itt már nincs. Van viszont egy nagyon vagány jelenet közben, mikor az egyik csaj felfegyverkezik, mint egy női Rambo, csavarhúzóval meg késsel és az elmaradhatatlan fejkendővel. Majd aztán véget ér a film és a befejezés az persze egyáltalán nem meglepő, de azért mégis jó.
Összességében véve remek szórakozást nyújt az egész alkotás, egy órát meg még egy gyengébb is megérne. Színészi játékkal nem kell foglalkozni, az úgysincs, de van helyette pár méretes meztelen női mell =) Meg vér is akad elég (és a kettő kombinációja is, azaz véres mell... fincsiii) A kis parazita meg egész nagyra is megnő és olyankor úgy néz ki, mint egy elhízott zoknibáb, ami cseppet sem ijesztő, de jókat fal az emberekből és az meg mókás. Na, és a kiomló belek is inkább műanyagcsövekre hasonlítanak, viszont legalább sok van belőlük és még fojtogatásra is használják, az se gyenge egy rész benne. Nem egyszerű darab és lehetett volna sokkal jobb is, de mulatságos, sok erotikával meg sok vérrel, amit mindenképp érdemes megnézni, ha valami abszurd és agykikapcsolós szórakozásra vágyik az ember.

6/10

Hellevator (2004)

Ez az őrült japán cyberpunk igencsak sokféle címen ismert, már ha lehet azt mondani egyáltalán, hogy ismert. Ha valaki véletlenül belefut a The Bottled Fools vagy a Gusher No Binds Me, esetleg a Gusha no Bindume címek egyikébe, akkor erre a filmre kell gondolni. S bizony jó dolog, ha az ember találkozik egy ilyen filmmel, mert ez aztán nagyon nem egyszerű. Földhözvág és megtapos, majd mikor már egyáltalán nem számítanál rá még jól szemen is köp, hogy végül egy vágással kivégezzen. Rétegfilm a javából, aki nem elég nyitott az ilyesmire az biztos borzalmasnak találná, de valószínűbb, hogy ők még soha csak hallani sem fognak erről a műről.
A történet egy furcsa, bizarr és groteszk világban játszódik. Az emberek a föld alatt élnek, különböző szektorokra osztott szinteken, amik között nagy teherszállítóra hasonlító liftekkel lehet közlekedni. Az egyik ilyen lesz a fő helyszín, de haladjunk csak az elejétől. Tulajdonképpen az egész történet egy elbeszélésből tárul elénk, egy kihallgatáson adják elő a sztorit, ami valahonnan a legalsó szintről indul, ahol mindenki nyomorban él. Itt ismerhetjük meg a főszereplőt, Luchino Fujisaki-t (a színész neve egyben a karakter neve is), aki egy telepatikus képességekkel rendelkező 17 éves nikotinfüggő lány. Közben a világ törvényeivel is szembesülünk lassanként, például a dohányzás is tilos. Luchino azonban rágyújt és ezzel valószínüleg ő okozza a rengeteg áldozatot követelő tűzesetet, amiért is a kihallgatás folyik. De maradjunk csak az elbeszélésnél. Luchino beszáll egy liftbe, hogy suliba menjen. Ahogy haladnak egyre feljebb, úgy merülünk egyre jobban bele a groteszk világba és látjuk a furcsábbnál furcsább embereket. Aztán eljön a fordulópont is, az egyik szinten két erőszakos bűncselekményért elítélt rab lép be, pökhendi kísérőjükkel. Ahogy azt várni lehet a két rab elszabadul és megkezdődik a terror. A események viszont meglepő fordulatokban gazdagok, mert az igazi történet nem a rabok körül zajlik, ők csak hangulatfokozók. A továbbiakat viszont nem árulom el, legyen elég, hogy ütős utolsó fél órára kell számítani egy olyan befejezéssel, ami igazán nem meglepő, de mégis tökéletes. Végül ugyanis eljutunk a végig ott lappangó rejtélyes kérdésig, hogy mi is van az első szint fölött.
A történet meglehetősen érdekes, a karakterek méginkább, főleg hogy Luchino telepatikus képességének hála belelátunk egyszer-egyszer a fejükbe és elénktárulnak a szörnyű tetteik, ami azt az üzenetet szolgálja, hogy az emberek betegek. A fura alakok közt egyébként találunk egy nőt babakocsival, ami meglepően csendes csecsemőt rejt a körülményekhez képest. Egy tudóst, különös lombikkal a táskájában. Egy robotikus tulajdonságokkal rendelkező liftkezelőt és még további érdekes embereket, de tovább nem sorolom. A film látványvilága sem egyszerű, váltogatják a különböző lencseszűrőket, a nagytotálokat és sokszor jelen van a rángatózó kamera. A minimális zene pedig nyugtalanítóan hat, mégis az egész nagyon jól összeáll és remek hangulatot áraszt (az egész olykor a remek kanadai Cube-ra emlékeztet). Egyébként vér is van elég és persze azt sem hagyhatták, hogy az iskolás lányok ne a jól megszokott és szexi uniformisban legyenek. Alacsony költségvetésű mesterremekről van tehát szó, ami igazán remek szórakozást nyújt, egy olyan záróképsorral, ami láttán biztos leesik a tantusz =)

8/10

Abominable / A jeti visszatér (2006)

Ez egy fincsi kis amcsi jetis horrorfilm. OK, van pár hasonló film ilyen nagy szőrös fenevadakkal és egyik sem túlságosan élvezhető, de ez jobb a többinél, sokkal. Na, meg egyből tudok mondani két okot ami miatt biztosan érdemes megnézni. Az egyik Lance Henriksen, a másik pedig Jeffrey Combs. Henriksen-nek ez a harmadik ilyen filmje, először 2002-ben játszott főszerepet a The untold-ban vagy másik címén Sasquatch (magyarföldön A leírhatatlan címet kapta…), ami már sokkal kevésbé nézhető film, majd szintén 2006-ban a Sasquatch Mountain főszerepében muzsikált és ez is könnyen feledhető mű lett. Az Abominable című filmben már csak epizódszereplő, nem sokat van jelen, nem csillog-villog =) ellenben Jeffrey Combs-szal, akinek több tennivalója akadt és kitünően játsza a figurát, az egy kissé lökött boltost. Egyébként a filmet rendező Ryan Schifrin-nek ez az egyetlen nagyjátékfilmje, emellett csak két rövidfilmet hozott össze (szerintem próbálkozhatna még nyugodtan…). Térjünk most rá a főszereplőre kicsit, akinek van jópár filmje, de nekem mindig csak a DeepStar Six (Mélytengeri szörnyeteg) jut róla eszembe, amiben leharapódik az alsóteste (a legtöbb poszteren pont azt lehet látni, ahogy megfelezve csüng…). Tehát ő Matt McCoy és jól teljesít, ellenben a női hőssel, Haley Joel-lel, aki csak sipítozott és futkosott, amit nem volt a legjobb nézni, de legalább csini kis szösziről van szó =)
Most pedig jöjjön már a történet is… Bevezetésnek valami leöl egy lovat, majd egy kutyát és magaután hagy egy nagy lábnyomot és ezek után jön a fő cselekmény. A milliomos Preston Rogers visszatér ápolójával a hegyekbe egy kisházba fél évnyi szanatóriumi kezelés után. Ugyanis volt egy csúnya hegymászóbalesete, amiben a felesége életét vesztette, ő pedig tolószékbe kényszerült. Kicsit Hitchcock Hátsó ablak érzés, remekül növeli a feszültséget. Alighogy beköltöznek, a szomszéd házba 5 fiatal csajszi érkezik bulizni. Buli viszont nem nagyon lesz, mert a jeti fel-felbukkan és egyesével elragadja őket. Eközben a szomszédos erdőben hárman megpróbálják levadászni a dögöt, de mindannyian elhaláloznak. A háznál történt támodásokat Preston egy távcsővel végignézi (furamód úgyépültek egymás mellé a házak, hogy még a fürdőszobába is rendesen belátni), de nem hisznek neki, mert hát még mindig beteg és biztos halucinál… Amikor azonban már a házba is betör a szörny, a maradék egyszem csaj, Amanda összefog vele, hogy sikerüljön túlélnie a dolgot. Szerencsétlenkednek pár sort, merthogy Preston-nak hátra kellett hagynia a tolókocsiját, hogy lemásszon a házból és így a csajnak kellett őt vonszolnia. S hogy túlélik-e az egészet, az leíratlan marad, bár nem nehéz kitalálni. A boldog és nyugott befejezés helyett pedig kapunk egy kis poént a legvégére, ami mosolyt csal, de nem, mert olyan ütős, hanem mert olyan hülyeség =)
No, összességében elég élvezhető a film, persze nem egy nagy alkotás, sőt tulajdonképpen rengeteg negatívuma van, de ezeket jószívvel el lehet nézni és nevetni rajta. Egyszer azért tényleg érdemes megnézni. A zenét néhol érdekesen választották, de egye fene, nem rossz. A jeti hát… úgy néz ki ahogy, végülis szerencsétlent akárhogyan is próbálták eddig ábrázolni az valahogy mindig kicsit mókásra sikerült. Szóval, azért nem egy jó film, attól távol áll, de könnyen fogyasztható és kellő hozzáállssal szórakoztató is, a többi efféle filmhez képest pedig egyenesen szuper.

5/10

Alien vs. Hunter / Az Idegen és a vadász harca (2007)

Ultragagyi

amerikai sci-fire szántam rá magam, ami persze többször is megesik, csak nem gyakran emlegetem =) De ezt most mégis, mert talán ez volt a legrosszabb film, amivel eddig találkoztam. Az Alien vs Predator koppintása lenne (és így már az alapötlettel is gond van, mert rossz filmet minek majmolni?), beállva a többi hasonlóan színvonalas koppintás közé, mint például a Transmorphers (Transformers koppincs, ha valakinek esetleg nem esne le =)) a The Da Vinci Treasure (ez meg a Da Vinci-kód koppincs) és a Allan Quatermain and the Temple of Skulls (az Indiana Jones koppincs). Scott Harper rendező úrnak ez a második filmje, amivel sikeresen alulmúlta az elsőt, a S upercroc-kot, pedig az is jókora szemét. A vizuális effektekhez egyébként valószínűleg ért, ha megnézzük, hogy milyen projektekben vett részt, de ezen a művön ez nem látszik. A színészeket tévésorozatokból szedték, a női főhős pedig Michelle Pfeiffer kishúga, Dedee, akinek tehetsége messze elmarad nővéréétől (már, ha van egyáltalán neki olyan).
Nos, a film arról szól, hogy idegen űrhajók zuhannak le egy kis városka határában. Szám szerint kettő. Az egyikből egy nagy pókszerű lény kerül elő, ami elkezd embereket gyilkolászni. A másikból pedig egy bádogember, egy igazi vadász, aki a másik lényt próbálja elkapni. A város lakói meg persze belekeverednek és esetlen téblábolásuk közben jól megfogyatkoznak. A két idegen képes mindenütt váratlanul megjelenni, minden logika nélkül. Az emberek két csoportra oszlanak, egy kis csapat valami csatornarendszerben próbál távol kerülni a veszélyektől, a másik csapat pedig felfegyverkezve az idegenek ellen indul. Na, persze hiába lövöldöznek, nincs különösebb hatásuk, így hullanak mint a legyek. Mégis túlélik páran az egészet, akik végül viccelődve odébbálnak, mintha valami jó bulin lettek volna eddig.
Ezt a borzalmat pedig végül egy olyan csavarral fejezik be, amit nem is tudok hová tenni. Tulajdonképpen annyira marhaság, hogy jól sült el =) Na, de az egész film csakis mazochistáknak lehet nézhető. Az összes beállítás, az amatőr kamerakezelés és a béna vágás egyszerűen szemfájdító. A szövegek is amiket elmondattak az egyébként is szörnyen alakító színészekkel valami hihetetlenül butára sikerültek. Borzalom, borzalom, borzalom… az akciójeleneteket, ha lehet egyáltalán annak nevezni azokat, már nem részletezném, sem a lények látását, ami eléggé életképtelennek tűnik, meg hát a megjelenésük is az… egy árva apró részletéről sem lehet pozitívat mondani.
1/10

Survive Style 5+ (2004)

Ha lenne olyan műfaj, hogy őrültség, akkor ez a japán film teljes mértékben oda tartozna. Így azonban marad a komédia, mint semmitmondó besorolás. Gen Sekiguchi ezeddig egyetlen nagyjátékfilmje lehengerlőre sikerült. Már a szereplőgárda is magáért beszél: Tadanobu Asano (Ichi the Killer, Zatoichi, Vital), aki igyekszik hozni a megszokott nem csinálok semmit csak nézek előre alakítást, ami egyébként valahogy mindig jól sikerül, Ittoku Kishibe (Seance, Zatoichi, Vital, 69), Sonny Chiba és Vinnie Jones.
A sztori több szálon fut, pontosabban ahogy a cím is sugallja, öt különböző történetet mutat be, melyek itt-ott találkoznak, majd újra szétválnak. Az egyik szál egy fiatal férfi (Tadanobu Asano) esete, aki minduntalan megöli a nőjét, el is temeti, de az mégis visszatér, hogy utána jól összeverje a pasit. A másik egy angol bérgyilkos (Vinnie Jones) és az ő tolmácsának a történetét mutatja be. Ennek a bérgyilkosnak pedig van egy fura szokása, mindenkitől megkérdezi, hogy mi a rendeltetése az életben. Eme nem egyszerűen megválaszolható dolog pedig hozza magával a mókás jeleneteket. A harmadik szál egy üzletemberé (Ittoku Kishibe), akit egy showműsorban hipnotizálnak és ettől madárnak képzeli magát. A negyedik szál három fiatal rablóról szól, akik közül az egyik meleg és bele van esve a haverjába. Az ötödik pedig egy nő története, aki reklámokkal foglalkozik, de a rengeteg ötlete kizárólag csak szerinte jó.
A különböző szálakból végül kibukkan a komoly mondanivaló is, ami pedig az egymás elfogadása.
Nagyszerű film, mint azt már fent is megjegyeztem. Nagyon színes az egész. Remek és igen változatos zenéket találtak hozzá. Az egész filmet meg klippekbe illő jelenetekkel rakták tele. Ilyen például a reklámötletek bemutatása is, ahogy fürgén pislogva forog a nő agya, vagy a hipnotizálás előtti családi kocsikázáskor a zenére való bólogatás. Könnyed szórakozást nyújt, könnyen befogadható. Hatalmas jelenetek vannak benne, de agyatlan poénokra senki ne számítson, minden nagyon kifinomult és ettől gyönyörű. A filmet záró utolsó poén Vinnie Jones-tól azért kicsit elcsépelt dolog már, de mégis üt. Előtte pedig akkora jelenettel fejezik be az egész sztorit, hogy az szinte újongásra késztetett. Igazán megéri megnézni.
9/10