2009. szeptember 30., szerda

Neo Tokyo (1987)

Egy animével is foglalkozok már, s talán ezután majd többel is, hiszen megéri kicsit elmerülni a japán rajzfilmek világában :) Eme 50 perces darab három külön történetet mesél el keretbe foglalva. Ezekhez pedig három rendezőt kértek fel, névszerint: Rintaro (világsikerű animéje a Metropolis), Yoshiaki Kawajiri (a Vampire hunter D és az Animatrix is tőle származik), Katsuhiro Ôtomo (a kultikus Akira alkotója).
Az első történet a legelvontabb, amiben egy kislány, Sachi és macskája Cicerone kergetőzik. Fogócskázás közben egy ingaórán keresztül aztán egy különös és rémisztő világba csöppennek. Egy labirintusba melynek a végén egy cirkusz áll, ami előtt egy bohóc várja őket és a nézőket, hogy továbbvezethesse őket a következő történethez.
A második sztori a jövőben játszódik, ahol az emberek kedvenc sporteseménye egy furcsa autóverseny, a Halálcirkusz. Egy ilyen versenyre látogat el egy újságíró, akinek narrálásával követhetjük nyomon Zach Hugh-t, a legsikeresebb versenyzőt. Őt a sok futam már teljesen tönkretette testileg és lelkileg, meglehetősen bizarr látványt nyújt. A mostani versenyen pedig a dolgok furcsán alakulnak a különleges képességének "hála".
A záró történet szintén a jövőben zajlódik. Egy dél-amerikai köztársaságban hatalmas építkezés folyik, melyet kizárólag robotok végeznek, de mikor új kormány kerül hatalomra, az felszólítja a vezető céget, hogy állítsa le azt. A cég nem tudja elérni az ottani vezetőt, így odaküldik Tsutomu Sugioka-t, hogy tegyen rendet. Megérkezésekor a roskatag egyes számú robot fogadja, s ő is foglalkozik végig vele. Nem enged semmiféle beleszólást az építkezésbe, mindenképp kész akar lenni a határidőre, még Sugioka napirendjét is szabályozza. Ez persze neki nem tetszik, főleg, hogy kezdenek a dolgok egyre durvábbá válni. A robotok a túlterheltségtől tönkremennek hatalmas veszteséget okozva a cégnek, s amit ételként szolgálnak fel neki kezd egyre gépiesebbé válni...
Igazán megéri megnézni, kicsit ugyan elvont, de azért befogadható. A grafikán látszik, hogy nem egy mai darab, mégis piszkosul jó látványt nyújt. A zenék is jól lettek válogatva, mindenki essen csak nyugodtan neki, ha bírja a fura sci-fiket :)
9/10

2009. szeptember 16., szerda

Fong juk / Száműzöttek (2006)

A hong kongi Johnnie To rendező/producer úr több remek és stílusos akciófilmet is készített már, bátran lehet csemegézni a műveiből, sőt ajánlott is. Az Exiled, azaz a Száműzöttek az 1999-es Cheung fo (The Mission) “folytatása”. Elővette a régi sztorit, leporolta, kicsit átpofozta, összeszedte az akkori szereplőgárdát és egy még az elődnél is jobb filmet készített, bár csak egy árnyalatnyival (hiszen az annyira ütős, hogy nagyon túlszárnyalni már lehetetlen :)). Remekül keveri a különböző műfajokat, az akciót, a westernt és a drámát, belekeverve némi humort…
Fay (Simon Yam), a triád feje parancsára 4 tag felkeresi Wo-t (Nick Cheung), aki elhagyta a bandát, hogy családot alapítson. A négy gengsztert pedig a következő színészek alakítják: Anthony Wong, Francis Ng, Suet Lam és Roy Cheung. A feladatuk megölni őt, mivel az meglőtte Fay-t. Nem igazán tetszik nekik az, hogy a régi társukat öljék meg, de nincs mit tenni… A lakásában aztán western stílusban lőpárbajba is kezdenek (elképesztően jól megkomponált jelenetsor akárcsak az ezt követőek), aminek Wo gyermekének sírása vet véget. Ezután a banda segít berendezni a lakást, sütnek-főznek, majd esznek egy jót, mindezzel egy fura humort is szolgáltatva. Majd megbeszélik, hogy még mielőtt ezzel a feladattal végeznének, elvállalnak egy másik melőt, pénzt szerezve Wo feleségének, hogy legalább azzal ne legyen majd gondja. Ez a másik meló pedig, eltenni láb alól egy rivális banda vezetőjét. Ezt viszont a saját főnökük megjelenése gátolja meg és mivel Fay felfedezi, hogy Wo is velük van, azaz még nem ölték meg, haragra gerjed és fegyvert ragad. Ekkor aztán a társaság ellene fordul.. és innentől válnak száműzöttekké és elsőszámú ellenséggé, ami sok akciót és fordulatot hoz magával.
Nos, az egész film hatalmas. A hangulata pedig teljesen elvarázsolja az embert. Johhnie To ehhez különösen jól ért a gyönyörűen megalkotott, már-már művészien előadott akciójelenetek mellett. Ehhez párosul a kiváló zene (a zenét azok szolgáltatják, akik a Mátrixban a zioni buli alatt hallható muzsikát is szerezték) és a remek színészi játék. A karakterek kemények (főleg az aranyszállítmányt védő mesterlövész, mert az tényleg valami iszonyat vagány), mégis főnök nélkül elég tanácstalanok; pénzfeldobással döntik el, hogy mikor mi legyen :) Végül az utolsó akciójelenetsort említem még, amiben felrúgnak a levegőbe egy redbullos dobozt és az egész lezajlik mire az földet ér… Ez bizony egy őrülten jó film.
10/10

2009. szeptember 14., hétfő

Riki-oh: Story of Ricky (1991)

Ez a hong kongi akció-horror először csak mangaként létezett, majd egy két részes anime készült belőle, ami után elérkezett az előszereplős film is. Mind parádés a maga komolyan előadott, de ugyanakkor komolyan nem vehető ultrabrutális jeleneteinek köszönhetően. Ezekből pedig szerencsére jó sok van.
A sztori egy ifjú srácról szól, Riki-oh-ról (Siu-Wong Fan), aki az ártatlanokon esett sérelmeket (barátnője halálát) durván megtorolja, így emiatt börtönbe kerül. Mivel a jövőben járunk, így a börtönök magánkézben vannak és igencsak eldurvultak. Drogot termesztenek, a rabok pedig bandákat alkotnak és némelyiküknek igen komoly hatalma is van. Riki azonban itt sem nézi el, ha valaki igazságtalan és minden rossz arcot puszta kézzel üt darabokra, ugyanis ő egy olyan fickó, aki a betonfalat is könnyedén át tudja ütni. És a történet nagyjából ennyi is :) A börtön négy részre van felosztva, mind a négynek külön vezére van, akik Riki-hez hasonlóan különleges képességekkel bírnak. Őket kell először legyőznie, hogy majd végül magával a börtön igazgatójával is leszámolhasson.
Az ultrabrutális jelenetek pedig azért mókásak, mert a nagyja puszta kézzel történik, azaz végtagokat csapnak le, álkapcsokat ütnek szét, de ezek mellett előkerül azért még pár dolog, mint például tűk, gillette pengék, darálógép... Mindez egy állatian szórakoztató filmet eredményez. A történet nem is lényeges, de pont olyan, ami egy efféle filmbe kell... nem próbálja megváltani a világot. A megvalósítás pedig pazar, nem is érdemes sok szót vesztegetni rá, egy nagyon szuper film :)
10/10