Gamera 2: Attack of Legion (1996)

Egy évvel az első rész után meg is érkezett a trilógia második része. Shusuke Kaneko szövi tovább a sztorit, s mivel Gamera származása már el lett mesélve, itt egyből bele is lehet csapni a lecsóba valami komolyabb ellenféllel. Legalább is reméltem, hogy az első részbeli szárnyasoknál most valami jobb lényt kerítenek, mert az kicsit kevés volt. S reméltem azt is, hogy a többi szereplő kevesebb játékidőt kap, elvégre ez egy szörnyfilm, nem ők érdekelnek, valamint bíztam abban, hogy a telepatikus kapcsolatot sem erőltetik tovább...

Meteorraj közeledik a föld felé, amiről a néző már rögtön tudja, hogy vagy azon jön valami gonosz dög, vagy az maga egy űrbéli szörny. Természetesen japánnál csapódnak be, de az odaérkezők nem találják a maradványait, csak a nagy krátert. Később aztán komolyabb fejtöréssel állnak szembe, mert egy városban az egyik épület furcsa virágot növesztett. Egyfajta kaptárt, amiben sok idegen rovarszerű lény jelenik meg. A hadsereg rögtön kivonul, hogy szanaszét robbantsa az egészet, a gond azonban az, hogy a bogarak táplálkozás közben oxigént termelnek, így a környék levegője roppant gyúlékonnyá válik. A feladat tehát ismét a föld védelmezőjére, Gamerára hárul, akit viszont nem érdekelnek olyan dolgok, hogy a városokat mekkora pusztítás éri, csak az idegen fenyegetés tűnjön el. Elő is jön hamar és megkezdi sajátos akcióját. A rengeteg bogár, amik kábé 3-4 méteresek lehetnek elég veszélyesek rá, rendesen meg is gyűlik velük a baja. Később pedig előkerül egy még Gameránál is nagyobb példány, hogy hatalmas küzdelmeket nézhessünk végig...
Minden tekintetben előrelépett az első részhez képest. Egész véres is lett, mind emberi, mind szörnyvér is folyt rendesen, az eleje beillet volna akár egy horrorfilmnek is. Több és jobb harcot lehetett látni, bár igaz, hogy itt is a nagyrészt az éjszaka sötétjében történt, de legalább az ellenséges szörny sokkal jobban nézett ki és komolyabb erőt is képviselt. Az emberekkel nagyon nem is foglalkoztak, csak a hadsereg próbálkozásai kerültek a filmbe. Gamera pedig már nemzeti hős lett, például mikor sérüléseit heveri ki, egy hatalmas tömeg imádkozik érte... Látványos és mozgalmas alkotás, aminek a végére azért ismét sikerült egy kis környezetvédelmi megjegyzést biggyeszteni zárószóként. Kaneko jó munkát végzett, Gamera feltámasztása után, sikerült életben tartania is azt. Jó kis szórakoztató darab lett.
7/10

Gamera: The Guardian of the Universe (1995)

Gamera az óriásteknős még a hatvanas években tűnt fel a Godzilla sorozat mellett, azonban jóval bénább volt az a franchise, nem is élt meg annyi epizódot, mint híres társa, aki még az USA-ba is eljutott (bár Emmerich filmje egy rakás fos lett és nem is igazi Godzilla volt benne...). Shusuke Kaneko, akinek például a Death Note élőszereplős verzióját is köszönhetjük (már aki köszöni, hiszen a sem a manga sem az anime nyomába nem ér), úgy döntött feltámasztja a szörnyet egy új trilógiával. Szakított azzal a hagyománnyal, hogy gumijelmezbe öltözött emberek birkózzanak egymással, annál kicsit komolyabb filmet alkotott.
Egy kicsiny szigetről indulnak a gondok, ahol a néhány ott élő család házait teljesen lerombolva találja pár tudós. Először nem tudják mire vélni a dolgot, de hamar előkerülnek a tettesek. Három hatalmas hüllő-madár volt a felelős, akik emberekkel csillapítják éhségüket. Gyaos-ok nevezik őket, s hogy ez honnan jött, derüljön csak ki a filmből. A hadsereg nyomban akciót is tervez ellenük, megölni azonban nem próbálják a fenevadakat, hiszen mégiscsak egy ultraritka állatfaj, tanulmányozni kéne... Elfogásukat viszont nehezíti az a tény, hogy lézert lőnek a szájukból vagy a csőrükből vagy mi is az :) Ekkor bukkan fel a címszereplő, Gamera, aki tűzgolyókat köpköd és páncélját repülő csészealj módjára képes használni. Az óriási teknőst is ellenségként fogadja eleinte a hadsereg, rendesen meg is támadják, Gamera célja azonban nem az emberek bántalmazása, hanem éppen ellenkezőleg, ő az emberiség védelmezője. Régmúltba nyúló története ennek is inkább a filmből derüljön ki, nem írom le :) Szóval, a Gyaos-ok megkapták méltó ellenfelüket a továbbiakra...
Nos, Gamera annak ellenére, hogy meglehetősen nagy rombolást végez az egyes épületeken, teljes mértékben pozitív szereplő, szemben Godzillával, aki csak akkor áll az emberek mellé, ha egy új lény próbálja lenyúlni előle a pusztító szerepet. A színészek nagyjából semmit nem nyújtanak, de legalább nem is rongálják a filmet, igaz ugyan az is, hogy a fene se figyelne rájuk rendesen, ha van egy hatalmas az űrbe is kirepülni képes teknős... Az effektek teljesen rendben vannak, persze a házakon látszik, hogy csak makett, de ez is hozzáad az egész bájához. Üresjárat is mindössze pár perc van benne, jól kitöltik az események a játékidőt, amibe még némi környezetvédelmi mondandót is becsempésztek. Minden szép és jó tehát, de kicsit mégis kevés, főleg a szörnyek harca az amiből több is lehetett volna. Valamint a Gamerával telepatikus módon kapcsolatban álló lány is egy élvezetet romboló ötlet volt. Bevezető résznek azonban tökéletesen megfelel, jöhet is a trilógia többi epizódja...
6/10