Herschell Gordon Lewis rendező neve fogalom az exploitation filmek szerelmeseinek. Ő a gore atyja, keresztapja vagy valami ilyesmije, kinek mi tetszik jobban... :) A Blood Feast hivatalosan az első igazi splatter, ezért érdemes lehet foglalkozni vele, viszont ezen kívül más miatt már marhára nem. Persze a zsáner kedvelőit nem zavarja, hogy a szereplők játéka iszonyat és hogy a történet is gáz. A határokat viszont valahol meg kell húzni, ez a film pedig nagyon a határon van...
A sztori egy réges-rég kihalt egyiptomi halálkultusz követőjéről szól, Fuad Ramses-ről. Amellett, hogy egy élelmiszerüzletben dolgozik, fiatal lányokat gyilkol és csonkít meg, hogy a testrészeikből életre kelthesse istennőjét, Ishtar-t. Mindezt sikerül neki teljesen nyom nélkül csinálnia, így a rendőrség eléggé tehetetlen. Ramses lassan pedig terve végéhez közeledik. Egy előkelő család meglepetés-vacsorát tervez ifjú lányuk ünneplésére. Az esemény feltálalójára pedig nem mást szemeltek ki, mint Ramses-t. Neki aztán egyből remek ötlete támad, miszerint történjen a vacsora régi egyiptomi szokás szerint. Erre egyből ráharapnak, mivel a leányzó pont egyiptológiát tanul. A vacsora el is érkezik, Ramses pedig mindenféle mondvacsinált indokkal igyekszik kettesben maradni az ünnepelte lés rávenni őt, hogy ugyan feküdjön már a kése alá...
Nos, szerencsére csupán csak egy óra hosszú az egész, ugyanis a brutális gyilkosságokon kívül más érdekes látnivalót nem nyújt. Bár, valakinek bejöhet az ennyire szörnyű színészi játék és a teljesen felesleges nyomozói szál, de annak inkább elmeorvos javallott, mert ez egyáltalán nem a szórakoztató szar. A befejezés is nevetséges, mint ahogy a felvezetés és maga Fuad Ramses is. Az egyetlen, ami miatt meg lehet nézni, az a gore, de az se mindig sikerült valami jóra. Így az indok azonban csupán arra soványodik le, hogy ez az első splatter.1/10
