2010. december 15., szerda

The Ship of Monsters (1960)

Noshát... ez egy mexikói csemege, csakis ínyenceknek :) Egyik nagy kedvencemre, a Lost Skeleton of Cadavra című remekműre emlékeztet, amit egyébként ajánlok mindenkinek (azért ez erős túlzás, mindenkinek mégse). Ebben a filmben is rémes jelmezekbe öltözött emberek játsszák a földönkívülieket és zsinóron rángatják a csontvázat, na meg persze mindegyik idegen keni-vágja a spanyol nyelvet (na, jó... egyet kivéve, amelyik csak töri:)). Szóval egy jó kis sci-fi komédiával van dolgunk és hát bizony rengeteg marhaság van benne, csapjunk is bele:
A Vénuszon az atomcsapás miatt kihalnak a férfiak, ezért Gamma (Ana Bertha Lepe) és Beta (Lorena Velázquez) nekivág az űrnek, hogy más bolygók legkiválóbb hímneműit elrabolja és magával vigye szaporodás céljából (rögvest elindul a lefársztás:)). Az senkit nem érdekel, hogy más fajúak és hogy még csak hasonlóság sincs köztük... Így jutnak el a földre is, ahol belebotlanak egy mókás kis fickóba, Lauriano-ba (Eulalio González), egy amolyan falu bolondjába. Ő aztán mesél nekik a szerelemről, megmutatja, milyen is egy csók, sötöbö. A két idegen pedig egyből rágerjed. Beta fel is lázad, majd később szabadon engedi az addig elfogott hímeket, hogy együtt elfoglalják a Földet. Gamma pedig Lauriano segítségével próbálja megállítani őket...
Persze happy enddel zárul, mint ahogy azt várni is lehet. Na, de addig viszont olyan baromságokat lehet látni meg hallani, hogy az a 80 perc gyorsan elillan a sok röhögés alatt. Mindez pedig szándékos, direkt buta a történet, direkt buták a karakterek... Az idegen csontváznál simán látni a tartózsinórt, a csontváztehénnél a rudat... :) De nem lövök le semmit, tessék megnézni, mert állati, azaz direkt annyira szar, hogy az már mesterien jó. A fent említett Lost Skeleton of Cadavra is pont ilyen, csak ebben Lauriano egyszer-kétszer dalra fakad, ami szintén megmosolyogtató, abban viszont senki nem énekel. Na, ennyi, beszerzésre fel...
9/10