2011. november 26., szombat

The Dark Side of the Moon / A hold sötét oldala (1990)

Ez bizony elég érdekes film, legalábbis az ötlet, hogy kint játszódik az űrben, mégis belekeverik a Bermuda-háromszöget és a sátánt is. No, de ezt majd talán később... D.J. Webster volt a producer és rendező is egyetlen filmjénél. A szereplőket pedig egytől-egyig a tévéből szerződtették, de sok pénz így se jutott másra, bár igazán nem is hiányzott, csak néhol mutogathatták volna az űrhajókat.
A történet 2022-ben játszódik egy Spacecore 1 nevezetű karbantartó űrhajón. Éppen rutinmunkát végeznek egy nukleáris fegyverekkel ellátott műholdon. Csakhogy valami történik... a gépek meghibásodnak a levegő elillan, magyarázat pedig nincs. Feltűnik viszont egy NASA úrsikló, aminek nem kellene ott lennie, főleg abból az okból, hogy NASA már nincs is. A hajó teljesen kihalt, viszont levegővel szolgál. Találnak azonban egy holttestet, furcsa háromszög alakú sebbel a mellkasán. Innentől pedig mindenki még nagyobb veszélyben van, elszabadul a gonosz és fogyatkozik a legénység, akik már egymásban sem bízhatnak... S hogy miként kapcsolódik mindehhez a Bermuda-háromszög és a Sátán? Hát, ezt nem árulom el, fedezze fel mindenki saját maga :)
Annyit azért mégis, hogy kicsit nevetséges mindkét misztikus szál, de rossznak nem nevezném. A színészek hozzák a történethez illő szintet, ahogy a látvány is. A hangulat viszont egészen jó, a sötét és minimalista képi világ teljesen rendben van. De a film sajnos pár helyen leül, bár egyébként sem túl mozgalmas. A vért feszültséggel igyekeztek pótolni, vegyes sikerrel. A végén pedig a nagy mentőakció, amikor a főhős utoljára megy át az űrsiklóra... nos, ott már szánalmasba fordult a szerencsétlenkedése. Egy tipikus B-kategóriás sci-fi film, ami ki is hagyható, de nem bánja meg az sem, aki megnézi, főleg ha a záróképsorra gondolok...
5/10

2011. november 21., hétfő

Lego Star Wars: The Padawan Menace (2011)

A Cartoon Network 20 perces kisfilmje ugyan nem az első legós animáció, de eddig a leghosszabb. David Scott rendezte, aki előtte csak az Animalia-val foglalkozott. Próbáltak minél több mindent belesűríteni, így elég mozgalmas lett a végeredmény.

A sztori röviden annyi, hogy Yoda éppen egy kis csapat padawant vinne a szenátushoz, de veszélyt érez, így inkább rábízza őket C-3PO-ra. Miközben ő a köztársaság megmentésén fáradozik, a tanulók izgalmas kalandokba keverednek...

Akad benne szerencsére minden, űrharc, lézerkardozás, lépegetők, s meglepetés szereplők. Egész poénos is lett, no meg látványos. Pár lassított jelenet is akad, ami nagyon tetszetős. Többet nyújtott, mint amennyit vártam egy ilyen rövid animációtól. Bőven jöhetne még pár ilyen alkotás.
10/10

2011. október 21., péntek

Uninvited / A vörös macska (1988)

Normális filmet talán nem is készített Greydon Clark, mindig valami őrült ötletet valósított meg. Ez ugyan nem lenne baj, de a végeredmény sosem lett egy jó mű. Ezúttal is ott van az a macska, ami a cím alapján öldökölhetne (bár csak a magyar címben van benne :) de hát az eredeti is utalhatna rá...), viszont az túl egyszerű lenne és inkább az a valami gyilkol, ami a száján át mászik elő. Ez pedig egy olyan elvetemült ötlet, amit mégiscsak érdemes lehet megnézni... :)
Szóval, a történet a macskával indul, ami megszökik egy mindenféle kísérleteket végző laborból, s eközben máris megmutatja nekünk hogyan is gyilkol. Majd két fiatal lányt ismerhetünk meg, akik összeszednek pár srácot. Később pedig az egész bagázst meghívja jachtjára egy kéjenc gengszter, ahová felviszik azt a bizonyos macskát. A hajón pedig kezdenek hullani az emberek...

Hát, sajnos minden porcikája gyenge, a színészek, a trükkök... kevés a vér is, pedig azzal lehetett volna fokozni, vagy ha már ilyen kevés szereplővel operál, akkor feszültséget kellett volna gerjeszteni, de az sem sikerült. Idiótán viselkednek a karakterek, néhol egész fájdalmasan. A macskából előmászó lény (egy kedves hölgy ismerős szerint nyunyuka) viszont mókás. Az ahogy előjön és visszamászik és ahogy egyáltalán kinéz :) Sajnos ez az egyetlen pozitívum benne...
2/10

2011. szeptember 10., szombat

Tactical Force (2011)

A pankrátorból lett színész, Steve Austin karrierje most eléggé beindult, az utóbbi két évben hat filmben is szerepel, többségében főszerepben. Nem igen fog A-kategóriás filmekben feltűnni, viszont így nagyon jó kis hiánypótló figura. Végre nem egy nyeszlett akcióhős, mint pölö Keunu Reeves, Clive Owen vagy Thomas Jane, hanem egy igazi akcióember... egy nagy állat, aki átüti a falat, de úgy, hogy az ember valóban elhiszi, hogy tényleg átüti.
Nos, a film egy SWAT csapatról szól, három nagy darab fickóról és egy tökös nőről. Balhés banda, mindenütt hullahegyeket hagynak maguk után. Egy nap egy hangárban gyakorlatoznak, miközben pár rosszfiú is a helyszínen van, pontosabban két ellenséges társaság. Azok egy táska miatt vannak jelen, amiben valami van... ez a valami pedig a film végén sem derül ki, hogy mi a fene is, bármennyire is kíváncsi a kedves néző. Csupán mindenki elképed, mikor meglátja és hát marhára kell az összes rossz arcnak. No, szóval, mivel csak egy gyakorlatról van szó, a SWAT csapatnál nincs éles lőszer, így miután összefutnak a bandákkal, elég szorult helyzetbe kerülnek, főleg, mikor rájuk hívják az erősítést...
A sztori egyszerű, viszont a vége felé azért párszor megcsavarják, ahogy a két egymással szemben álló bűnbanda átveri egymást, miközben mindkettő eszén igyekszik túljárni a SWAT csapat. Így hát egész érdekesre sikerült az egész, de persze hibákat is elkövettek párszor, mikor felüvölt a logika. A színészek alakításai nem érdemelnek szót, viszont a méretük az annál inkább :) A legtöbb valamelyik tévésorozatból ugrott be... olyan nevek, mint Michail Jai White (ő játszotta Spawn-t, az új Mortal Kombat-ban Jax-et, bunyózott a Vitathatatlan második részében, stb.), Steve Bacic (Stargate SG-1, Andromeda, The Guard, stb.), Michael Shanks (Smallville, Stargate összes sorozata, 24, stb.), Darren Shahlavi (Mortal Kombat: Legacy, Yip MAn 2) Lexa Doig (Andromeda, V) és Keith Jardine (ő egy UFC harcos volt). Na, ezt inkább nem folytatom... :) Szóval, akció az volt benne, ráadásul nem is rossz, néhol egész szórakoztatóak a bunyók. Öröm volt látni egy ilyen figurát, Schwarzenegger-re és Van Damme-ra emlékeztetett, remélem még összedob pár ehhez hasonló filmet. Kicsit talán több golyózápor és ütésváltás kellett volna, de bizony jó móka ez...
6/10

2011. augusztus 22., hétfő

Splatter: Naked Blood (1996)

Durván ötven filmet készített 10 év alatt Hisayasu Sato, miután végre visszavett a tempóból. Ez a mű annak a pörgős korszakának a legvégéből származik. A főszereplő Sadao Abe is hasonlóan termékeny, csak ő sok tévésorozatban is feltűnik. Ez viszont a tékák polcaira készült, azoknak is valamelyik eldugottabb sarkába. Az alapötlet egy kicsit beteges, viszont ez elég véres és durva filmet is eredményezhetne, de sajnos nem az lett.
Eiji (Sadao Abe) még csak 17 éves, de marha nagy koponya, sok mindent feltalált már. Legújabb, még kísérleti stádiumban lévő találmánya egy olyan szer, ami a fájdalmat élvezetté változtatja. Ezt az anyagot MySon névre keresztelte. Anyja is épp valami újon dolgozik, egy fogamzásgátlón. Eiji pedig belecsempészi a saját találmányát, hogy tesztelhesse. Így kerül az három gyanútlan nőbe. S miután feltűnik nekik, hogy örömüket lelik abban, ami eddig marhára fájt volna, igencsak durva dolgokat művelnek magukkal... Egyikük tele szurkálja magát mindenféle vacakkal, másikuk a saját kezét főzi meg és néhány testrészéből falatozik. Eiji pedig mindezt távolról figyeli... (A kuszább szálakat már nem írnám le)
A potenciál benne volt egy jó kis elborult horrorhoz, de ami ez lett, az elég vacak. Roppant unalmas, a logikátlanság és az esetlen történetvezetés sem szórakoztató. Ahogy a színészek játéka sem, mert hát ők aztán semmit sem tesznek, hogy bármit is eljátszanak, csak úgy ott vannak. Akad azért egy-két durvább jelenet, mint mikor az egyik nő kiszedi a saját szemét, hogy megegye, de ez minden jó, amit fel tud mutatni, ami nagyon kevés. Buta, rossz és unalmas, hanyagolja csak mindenki.
2/10

2011. augusztus 20., szombat

Motor Psycho / Motor Terror (1992)

Hmm... nem is tudom már, mi a fene vitt rá, hogy én ezt megnézzem... szívesen nézek bődületesen rossz filmeket néha, de csak akkor, ha valami érdekeset azért találok benne előzetesen... visszatekintve nem rémlik ilyesmi. No, mindegy már... :) Alex Downs írta és rendezte, s ez egyben az egyetlen munkája. A színészeknek szintén az első filmjük, ha eltekintünk a mellékszereplőktől, viszont ők még egy-két (tényleg csak néhányban) egyéb szemétben feltűntek ezután. Szóval, ez egy szar, ha valakinek ennyi elég, ne kelljen a poszt az aljáig rágódnia :)
Két fiatal szerelmes autókázik rozzant furgonjukban a büdös-nagy semmi közepén. Egy útmenti kajálda rádiójából pedig kiderül, hogy Billy Badd (Elvis Restaino) meglógott a börtönből. Csakhamar fel is tűnik a két főhős előtt, jól rájuk ijesztve, mert totál kattant egy ürge. S miután nem fogadták valami kedvesen őt, rendesen berágott rájuk... A két fiatal maguk alá csinálva igyekszik elhúzni a csíkot, mikor is találnak egy rendőrt, aki éppen igazoltat. Elpanaszolják neki az esetet, mire az mindent félbehagyva szélsebesen menekülőre fogja a dolgot. Hoppon maradtak hát, így ismét igyekeznek minél távolabb kerülni Billy-től. Ez azonban lehetetlen vállalkozás, mert az motorjával bármikor bárhol utol tudja őket érni, miközben kinyírja a többi szereplőt. Nem marad hát más hátra, szembe kell nézni vele...
A legfőbb baja az, hogy unalmas. Tele van üresjáratokkal, s ha valami mégis történik, azt is a végtelenségig nyújtják. Na és persze bárminemű logikát sem lehet benne felfedezni. Billy-t a film során számtalanszor elintézhették volna, de se megütni, se elütni, se lelőni nem akarták, inkább fejvesztve menekültek. Sőt, a furgonjukat is le tudta szorítani egy motorral... hát, azon legalább jót nevettem :) De ezen kívül csak Billy Badd figurája értékelhető, mert az annyira őrült... leírhatatlan. Viszont sajnos ez kevés, mert bár minden ízében egy rossz film, de ebből alig mutat valamit, inkább csak úgy lassan lepereg az egész. A trash és zs-film kedvelőinek se ajánlanám, maximum Billy miatt :)
2/10

2011. július 31., vasárnap

Cold Sweat (2010)

Nos, Argentínában bizony nem csak agyzsibbasztó szappanoperákat gyártanak, készül ott egészen érdekes film is... Adrián García Bogliano sok horrorja közül az egyik lesz a téma. Pénz alig volt a filmre, de azért sikerült néhány emlékezetes jelenetet beletenni. S az egész sztori... hmm... hát, furcsa ötlet...
Némi történelemleckével kezdődik, aminek a lényege, hogy mikor az Argentin Antikommunista Szövetség (AAA) megszűnt, a birtokukban lévő 25 doboz robbanóanyag sosem került elő. No, és ezután kezdődik maga a film... Egy fickó, Roman parkol le egy ósdi ház előtt egy barátnőjével, Ali-vel. A pasit hirtelen hagyta el a nője, Jacquie, mindössze egy email-t hagyva maga után. Roman azonban jobban szétnézve a számítógépen, rájött, hogy egy interneten megismert sráccal volt valamiféle kapcsolata. Na, most pont azért jöttek, hogy Ali ugyanazzal a fickóval találkozzon és kiderítse, hol is van Jacquie. Viszont a randi nem úgy alakul, ahogy azt képzelték. Ali-t hátulról csúnyán leütik, s megkötözve tér magához. Két vén fószer (volt AAA tagok) ugyanis azzal tölti végnapjait, hogy fiatal nőket ejtenek fogságba és fura rejtvényt igyekszenek velük megoldatni. Amelyiknek pedig nem megy, azt savval, árammal és saját készítésű robbanóanyaggal kínozzák és végzik ki. Most azonban nem számoltak a nő barátjával, aki gyanút fog és behatol a házba. Innentől pedig beindul a buli, ami ugyan sok öldöklést nem tartogat, de mégis elég mozgalmas és véres...
Hátööö... a legjobb szó az egészre, hogy érdekes. Alapból, hogy két vénember a gonosz, akik közül az egyik járókeretes... félelmetes :) Na meg, hogy semmi kés, balta vagy valami ilyesmi nincs, helyette egy nitroglicerin utánzat van. Ez persze okoz ám feszült helyzeteket, mert például ha azzal az anyaggal van az ember alaposan bekenve, akkor nagyon nem tud mozgolódni. A kevés pénz ellenére pedig van benne igen látványos belassított robbanás, ami tényleg jól nézett ki. De sajnos az egész valahogy elég kevés és logikátlan (a szomszédoknak vajon miért nem tűnnek fel a robbanások, mikor az egész ház beleremeg? stb.), úgyhogy valóban marad az érdekes jelző, mert ugyan nem rossz, de nem is jó, de végül is nem valószínű, hogy megbánja aki megnézi...
5/10

2011. július 6., szerda

Real Fiction (2000)

Kerüljön már ismét ide valami Kim Ki-duk mestertől... Ezt a művet csupán pár óra alatt forgatták le fillérekből, szinte végig kézikamerával. A rendezőnek ez még az egyik korai filmje és talán a leggyengébb mindközül... persze ha más kezei közül került volna ki, mesterműről lehetne beszélni :) mert tényleg az is, csak Kim Ki-duk többi alkotásához mérve gyenge.
Egy utcai festő (Jin-mo Ju) a főszereplő, akinek igen nyomorúságos élete van. Csupa megaláztatás és szenvedés jellemezte addigi életét és a jelen se jobb számára. A műveiért nem kap kellő pénzt, nem értékelik, az utcai bandák kifosztják és megverik, a felesége otthagyta... Aztán egyszer csak bekattan. Bosszúhadjáratba kezd és felkeres mindenkit, aki ártott neki, hogy elégtételt vegyen rajtuk...

A bosszúhadjárat elég érdekfeszítőre sikerült, ötletes halálnemekkel. A logikát viszont eléggé nélkülözi (mindez ugyan szándékos is lehet, de akkor is bántó), amit a lezárással ugyan megmagyaráz, de mégis valahogy nem klappol az egész és kidolgozatlan. A zenét pedig sokszor hiányoltam, feldobhatott volna pár jelenetet. Ezeken kívül azonban szuper és az elejétől beszippantja az embert. Érdekes jelenet, mikor a főszereplő saját magával találkozik vagy mikor a volt nejével... Elég ügyes és elgondolkodtató mű lett, s mint az összes Kim Ki-duk filmet, ezt érdemes megnézni :)
7/10

2011. június 30., csütörtök

Confessions (2010)

Kanae Minato regényéből faragott forgatókönyvet Tetsuya Nakashima, hogy aztán ő maga rendezze a filmet. Nem semmi kis pszichológiai thriller lett belőle... de hát Nakashima már ezelőtt is megmutatta, hogy van tehetsége. 100 feszültséggel teli perc és rendkívül érdekesen bemutatott sztori...
Yoko Moriguchi (Takako Matsu) egy tanárnő, kinek 4 éves kislányát holtan találják az iskola medencéjében. A rendőrség balesetnek könyveli el, viszont ő tudja, hogy nem ez az igazság. Sőt pontosan tudja, hogy két diák a felelős az ő osztályából, ezért HIV vírust fecskendez kettejük iskolatejébe, majd miután azt megitták, nyíltan közli velük. A két diák élete pedig fenekestül felfordul... ez viszont a történetnek csak az alapja, innen aztán külön-külön a szereplők szemszögéből mutat be mindent, egészen más megvilágosításba hozva a dolgokat.

Remek film lett ez, Takako Matsu kitűnő választás volt és bizony a gyerekek is jól hozták a figurákat. Mellettük a jó kis zene is hozzátett az élményhez, a sztori pedig lebilincselő és minden egyes új szemszög bemutatása után átértékelődik az egész... mert bizony a karaktereknek igen bonyolult múltja és személyisége van, nem egyszerű mozgatórugók vezettek a gyilkossághoz. Na és persze ami utána történt velük, a kálvária, az sem egyszerű... Egyébként ezekről rengeteg mindent lehetne írni, és hogy a jelenetek megrendítőek, drámaiak, elborzasztóak, de leginkább elgondolkodtató összességében a film... ööö... szumma szummárum egy piszkosul jó mű :)
10/10

2011. június 5., vasárnap

Aaltra (2004)

Nos, ismét egy dráma, de ezúttal Európából. Gustave de Kervern és Benoít Delépine eddig csak közösen ültek rendezői székbe (székekbe), s eme munkáik közül ez az első. S amellett, hogy dirigáltak, ők is írták és a főszerepeket is maguk alakították. A többi munkát azért már másokra bízták :) A film egyébként fekete-fehér, ami bár lehet, hogy csak számomra, de igen üdítő. Olyan jó kis hangulatot tud teremteni néha ebben a tarka-barka világban...
Franciaországból indul minden, ahol egy út két oldalán él nem épp békésen két szomszéd. Utálják egymást és minden nap igyekeznek bosszantani a másikat. Majd egy nap egyiküknél elpattan a húr és az összetűzésük tettlegességig fajul. Ekkor történik mindkettejükkel a tragédia, ugyanis a traktor rájuk borul, s ettől deréktól lefelé megbénulnak. Elkeseredettségükben először öngyilkosságot kísérelnek meg, viszont egyiküknek sem jön be. Utána viszont elhatározzák egymástól függetlenül, hogy útra kelnek. A véletlen pedig úgy hozza, hogy zarándoklatukat közösen teszik, akármennyire is vannak ez ellen. Persze útjuk során ez némileg változik, ahogy elhagyják Franciaországot és egészen Finnországig mennek abból a célból, amit én már nem írok le :) Teszik ezt mindezt teljesen nincstelenül, rábízva magukat az emberek jószívére amit néha rohadt szemét módon ki is használnak, mikor épp nem velük bánnak el...
Egy kicsit ugyan minimalista és lassan gördül előre, viszont tele van érzéssel és szívvel. A párbeszédekkel is visszafogták magukat, de a két főszereplő így is remekül alakít csupán gesztusokkal és grimaszokkal (beszélnek azért benne, csak nem sokat :)). Hatalmas jelenetekkel tarkított mű, jó nagy fricska a társadalomnak. Egyaránt kifigurázza az egészséges embereket és a tolókocsisokat is, miközben bemutatja, milyen is az emberi természet. Megmosolyogtató és megrázó jelenetek váltogatják egymást végig tökéletes arányban. A befejezés pedig hatalmas, felteszi rá a koronát, igazán remek film...
9/10

2011. május 30., hétfő

Air Doll (2009)

Yoshiie Goda mangáját dolgozta fel Hirokazu Koreeda japán rendező, akinek kábé minden művét érdemes megnézni. Olyan filmeket tett le az asztalra, mint például a Maborosi, Distance vagy a Nobody Knows. Legtöbbször a forgatókönyvet is ő írja vagy legalább is kiveszi belőle a részét. A most szóban forgó filmnél is ez a helyzet, nem csupán a rendezői széket foglalta el. A színészek is többször bizonyítottak már ez előtt, így minden adott volt a fura történet mellé, hogy egy igazán érdekes film szülessen.
A főszereplő (Doona Bae) egy Nozomi névre hallgató guminő, ami egyik nap életre kel. Kisétál a nagyvilágba és rácsodálkozik mindenre, hiszen éppen olyan, mint egy újszülött. Lassan egyre többet tud meg az életről, az emberekről, munkát is talál egy videokölcsönzőben, sőt ugyanott egy pasit is. Esténként pedig hazatér gazdájához, Hideo-hoz (Itsuji Itao), hogy az kiélje magát rajta... Többet pedig nem is igazán szeretnék erről elárulni, ennyi elég kell, hogy legyen :)
Aki ezek után valami vígjátékra számít, az sürgősen verje ki a fejéből, mert bár tartogat némi humort, ez egy igazán szívszorító dráma. A nagyvárosi elidegenedést mutatja be, csupa-csupa magányos emberen keresztül. Van itt saját magának telefonüzeneteket hagyó vénlány, rohadó kajahegyek közt kuporgó csaj, s persze Hideo, aki a guminővel él együtt, amit magával visz sétálni is, elmeséli neki minden gondját, stb... Gyönyörűen mutatja be, milyen is az igazi magányosság. Igazán szép film, csodás és olykor megrázó jelenetekkel, remek zenével kísérve. Erősen ajánlott...
8/10

2011. május 24., kedd

Ninja vs Aliens (2010)

Nos, már a cím is árulkodik arról, hogy ez a japán mű mennyire is komolyan vehető. Seiji Chiba író és rendező úr ezelőtti munkája a Ninja volt, ami... hát nem volt éppen rossz... viszont volt egy film, amit csak írt, a Death Trance, na az igazán kellemes lett. A fura akciókat ezúttal még furábbra vette azzal, hogy űrlényeket vont a történetbe.
A sztorija nagyjából annyi, hogy van egy ninja klán, az Iga Ninja, aminek egy kisebb csoportja egy erdőben tartózkodik, ahová lezuhan valami az égből. A ninják utánanéznek a dolognak és új ellenségekre bukkannak, amik ellen kegyetlen harc veszi kezdetét...



Tartogat pár hülyeséget, amin lehet mosolyogni, viszont meglepett az, hogy a harcok néhol egészen jók lettek. Komolyan, igazán élvezhetőek a küzdelmek. Akad benne vér is, robbanások, hülye beszólások... A sztori viszont nagyon kevés a végén meg a marhaságokkal is kicsit túlzásba estek, de tudom ajánlani egy könnyed kikapcsolódásra, persze szigorúan agy nélkül :)
5/10

2011. április 2., szombat

Somtum (2008)

Thaiföld újabb akcióparádéjára csaptam le. Dan Chupong ebben is megjelenik, de csupán epizódszerepben, a főhős itt egy jóval nagyobb darab fickó. Nathan Jones az, aki ezelőtt szerepelt már a Tom yum goong című filmben, amiben Tony Jaa ellen harcolt és a Fearlessben is, amiben pedig Jet Li-vel küzdött. Most két kölyköt kapott maga mellé, velük azonban nem verekedett :-/
Szóval, Barney (Nathan Jones) egy nyereményjátékon nyert vakációját tölti Pattaya-ban, Thaiföld elsőszámű fürdővárosában. Nem sokáig mulat, mert az egyik este leitatják és teljesen kifosztják. A rendőrség nem tud sok mindent tenni, de legalább a hadnagy (Dan Chupong) némi zsebpénzt ad neki, hogy buszra szálljon és eljusson a nagykövetségre vagy a turistaközpontba. El is megy valami információs épülethez, csak azt épp renoválják, így zárva van. Aztán alig egy saroknyit bóklászik arrébb, ahol is egy banda rohan lélekszakadva egy zsebtolvaj kislányt üldözve. Azok először megrémülnek az óriás láttán, de gyorsan kiderül, hogy ártalmatlan és kezelésbe veszik. Feltűnik azonban a lány mostohanővére és legépel mindenkit. Barney-t ezek után hazaviszik ahol jó kis csípős kaját löknek az orra elé. Na attól aztán tetőtől-talpig pirosra vált és őrjöng, lerombolva a két csaj anyjának vendéglőjét. Az óriás lenyugodva aztán megígéri nekik, hogy segít újjáépíteni mindent kerüljön akármibe is. Először a bunyóra gondolnak, de Barney marhára nem tud verekedni. Marad hát, hogy a verekedős csaj küzd, a meccs közben azonban összeakadnak azokkal a rosszfiúkkal, akikkel az elején találkoztak. Majd később még komolyabb gengszterek akadnak az útjukba, akik ellen küzdhetnek...
Nos, sajnos nem sok jót lehet erről elmondani. Pattaya remek helyszínekkel szolgált és volt néhány jó jelenet, mikor a kiscsaj bunyózott, de nagyjából ennyi is az egész. Végig nagyon gyerekesre vették a filmet (18 év felettieknek csak kiskorú felügyelete mellett ajánlott, vagy valami ilyesmi :)). Kevés bolt benne a verekedés és mikor volt is, az a legtöbbször nem valami látványos. Túl buta, túl gyerekes, túl lapos az egész, pedig a sztoritól is alapból nyúlfarknyi elvárásaim voltak. Nem használták ki rendesen Nathan Jones rettentő méreteit (egyébként kábé két méter tíz centi), pedig lehetett volna aprítani...
2/10

2011. február 25., péntek

The Bird People in China (1998)

Nincs még Takashi Miike film a blogon? :O Nem tudom hogy sikerült ez :) Hisz... Audition, Ichi the Killer, Gozu, csak hogy néhány filmet említsek, amik elképesztően jól sikerültek, s ezek mellett ott van a sok-sok yakuzás mű... Na, mindegy, majd lehet ez másképp is, s kezdésnek egy tőle talán szokatlan műfajú filmmel indítok. Egy dráma ez, melynek forgatókönyvét Makato Shiina novellájából írta Masa Nakamura, aki többször is dolgozott már Miike-vel.
A történet röviden annyi, hogy egy fickót a főnöke elküldi, hogy felderítsen egy jáde-lelőhelyet, majd őmellé szegődik egy yakuza, aki a tartozást óhajtaná beszedni. Kalandosan, de elérnek útjuk céljához, egy kicsi, eldugott faluba. A hely és az ott lakók kedvessége pedig rabul ejtik őket...



Varázslatos és gyönyörű film. Kalandos utazás, csodás drámai történet, meseszép tájak, nagyszerű alakítások és magával ragadó hangulat jellemzi. Emellett azért a Miikére jellemző abszurd humor is szerepel a filmben. Simán együtt lehet emlegetni Kim Ki-duk, Kar Wai Wong vagy akár Pen-Ek Ratanaruang filmjeivel. Mindenkinek csak ajánlani tudom, pazar mű.
10/10

Exitus Interruptus (2006)

Egy német agymenés, ami messzire kerülte a vásznat. Andreas Bethmann szüleménye tele van erőszakkal és erotikus, sőt néha pornó jelenetekkel. Főszereplője, Renee Pornero utóbbi szakmát már jól vágja :) De egyébként Bethmann is jó pár pornót és ehhez hasonló horrort csinált már, minőségi alkotásokat azonban nem igen fog soha az asztalra tenni :) Na, de ilyesmik is kellenek néha az embernek (talán).
Szóval, a főszereplő, Manuela elég keserű sorsú, ugyanis egy férfi egyszer elrabolta és sokáig fogva tartotta, miközben többször is megerőszakolta. A nőnek aztán sikerült megszöknie, s elrablójával végeznie. Összejött egy nővel, de az emlékek még kergetik és nem tud teljes életet élni (azért egy jó kis leszbikus pornójelenetre mindjárt az elején futotta tőle :)). Emiatt jár is egy pszichológushoz, viszont nagyon nehezen nyílik meg előtte is. Majd később jön a fordulat, mikor egy este elmennek szórakozni. A klub mosdójában ugyanis egy férfi elkapja Manuelát és el is cipeli onnan. (hogy mégis miként lehet egy klub wc-jébe csak úgy késelgetni és egy ájult nőt aztán nyakig véres kezekkel kivinni az rejtély, de ez történt...) A paliról aztán gyorsan kiderül, hogy ő az a pszichológus, akihez járt, s hogy a korábbi fogvatartójának az öccse. Így tehát a borzalmak újrakezdődnek számára...
Nos, keresgéljünk pozitívumot... hmm... néhol jó volt a zeneválasztás, na meg persze volt benne bőven meztelenkedés. Emellett egy két része emlékeztettet olyan klasszikusokra, mint a Psycho és a texasi láncfűrészes, azaz összelopkodták a beteg jeleneteket és előadták újra, jóval bénábban persze és kevésbé hangsúlyosabban. Kábé ennyi volt az amit értékelni lehetett. Egyébként pedig fejfájdító butaságok, hülyeségek és blődségek jellemzik az amúgy is gyenge sztorit :) Alig van benne hihető és komolyan vehető jelenet, pedig nem szánták viccesnek. A szereplők meg még rátesznek egy lapáttal a játékukkal. Elég jó szó erre a filmre a szar :) Maximum a cicik és puncik mutogatása miatt lehet érdemes megnézni, de hát arra meg ott vannak a pornók... :)
2/10

2011. február 13., vasárnap

Bad Biology (2008)

Írta és rendezte Frank Henenlotter... mást ez nem is jelenthet, csak hogy ez valami elborultság lehet. Első és legismertebb filmje a Basket Case mellett még elkészítette a Brain Damage és Frankenhooker című műveket, melyekben közös az eredetiség és hogy mind őrültség. Miért lenne ez másként a Bad Bilogy-nál... ? Egy röpke trailer megtekintése után azonnal világos, hogy ez is valami hasonló lesz...
Az egyik főszereplő, Jennifer (Charlee Danielson) igen érdekes puncival jött világra, ugyanis hét csiklója van. Szexuális vágya elképesztően nagy, az aktusok befejeztével azonban általában durván végez partnerével. Majd jön egy még meglepőbb dolog, ugyanis pár órával rá gyereket szül. Mondjuk az, hogy gyerek kicsit talán túlzás :) kis torzszülötteket hoz világra, amiket aztán sorsukra hagy. A másik főszereplő, Batz (Anthony Sneed) világra jöttekor még egyben volt ugyan, de nem sokáig, mert az orvosok véletlenül levágták a fütykösét. Bár azonnal visszavarták, de az már nem működött normálisan. Batz ezért mindenféle szereket, szteroidokat injekciózott közvetlenül bele, amitől az szörnyen nagy lett, torz, sőt életre is kelt. A két szereplőnek pedig találkoznia kell, megismerésük után ez nem is lehet kétséges a nézők számára, de hogy egymásra találásuk se legyen ezek után olyan egyszerű história, történik még pár eszement dolog...
Bizony ez egy nagyon beteg film és nem is vette túl poénosra a dolgot. Sőt a perverz jelenetsorokban még némi társadalomkritika is meghúzta magát. A színészek javának ez az egyetlen filmje, nem is alkottak nagyot. A hangulata itt-ott azért rendben volt, de mégis sikerült kicsit unalomba fulladnia, noha durván 80 perc az egész. A látvány, hmm... a torz csecsemők jól néztek ki és vér is akadt, de a mutáns lompos az nagyon gagyi lett... Összességében sajnos nem lett valami jó film. A téma és a beteg ötletek miatt (és akár a sok kivillanó cici miatt is:)) azonban érdemes lehet megnézni.
5/10

2011. január 25., kedd

Rare Exports (2010)

Rövidfilmek rendezése után Jalmari Halender gondolt egyet és a 2003-as Rare Exports Inc. című művéből egy egész estés mozit faragott. Megpróbált egy új télapós sztorit összehozni, s bizony elég érdekesre sikerült. A szereplőket a tévéből igazolta, a rénszarvasokat a környékről gyűjtötte, kicsi manókra viszont nem volt szüksége, mert itt is erősen újított a dolgon. Így aztán egy fura kis finn film született.
A történet Lappföldön játszódik a Korvatunturi hegy közelében, Oroszország és Finnország határán. A kicsi város lakosainak (jó, mindnek azért nem, csak a többi nem számít:)) jövedelme a rénszarvasok vadászásából származik. Most azonban nem jön feléjük a csorda, csak két gebe jószág. Utánajárva aztán rájuk találnak, de mind csúnyán el lett intézve, valami alaposan széttépte az összeset. Eközben a határ másik oldalán, fent a hegyen zajlik egy érdekes kutatás. Annak a hegynek a mélyén keresnek valamit... Később aztán a főszereplő házánál lévő illegálisan felállított csapdáról eltűnik a csali. A verembe nézve pedig nem kis meglepetés tárul szem elé... Innentől meg nem írom tovább, nem akarok lelőni semmit, csak hogy lesz vér, akció, fordulat és frappáns lezárás.
Nem lett egy hosszú film, az egész 80 perc sincs. Kár, megtölthették volna még némi öldökléssel, töltelék szereplőkkel, akiket durván lemészárolnak :) illett volna bele. Mert bizony ez a télapós sztori elég komoly lett. Kicsit elborult, viszont remekül kitalált és nagyszerűen előadott. Az első fele ugyan kicsit lassabb, de az egész jól összeáll. A hangulatra és a látványra sem lehet panasz. Lehetett volna jobb is, de mindenképp érdemes megnézni.
7/10

2011. január 21., péntek

Fear(s) of the Dark / Fél(ek) a sötétben (2007)

Hatan is a rendezői székbe ültek, hogy összehozzák ezt a különös francia animációs filmet. Első nekifutásra a Persepolis-t juttatta eszembe... persze csak a látvány, de aztán kiderült, hogy az is csak egy epizódnál hasonló. Bizony epizód... ugyanis négy külön történetet kapunk, amiket egy ötödik fűz egymás után. Most pedig jön, ami még nem volt, viszont valószínűleg rendszeres lesz ez is, ami kicsit több cikket is vonz magával, a sztori leírása helyett egy videó:



Az egyedi látványért is érdemes lehet megnézni, minden történeté másféle, de mind nyomasztó és komor. Emellett a sztorik elég érdekesre is sikerültek, a hangulat pedig végig nagyon a helyén van. Nem hiába volt sikere a különböző fesztiválokon, pazar darab.
9/10

2011. január 15., szombat

Dream Home (2010)

Ismét egy megjegyzendő név a rendezői székben... Ho-Cheung Pang. Nem keverendő össze a szintén Hong Kong-i Pang testvérekkel, akik A szem című filmjükkel robbantak be. Eddig inkább drámákat készített, legutóbbi alkotásában viszont durvított. Egy igen kellemes kis horrort dobott össze, megspékelve azért egy kis drámával, meg társadalomkritikával és persze a rá jellemző szarkasztikus humorral.
A film elején elmondják, milyen nehéz is saját lakást szerezni, hogy az mennyire is drága. Majd megismerjük a főszereplőt, Cheng Lai-Sheung-ot (Josie Ho), aki két idősíkban tevékenykedik. Az egyikben tudjuk meg, hogy miként is él... dolgozik látástól-vakulásig, gondoskodik a családjáról, a beteg nagyapjáról. Láthatjuk ahogyan teljesen kihasználja őt egy nős férfi. Küszködik az életben, hogy végre elérje hőn áhított vágyát, egy saját lakást, ami a tengerre néz. Hogy miért is szeretné ezt annyira, ahhoz a gyerekkorába is beletekinthetünk néhány flashback segítségével. Majd előrehaladva ezt a célt már-már szinte el is éri, amikor is keresztül húzza valami a terveit... Így jutunk el a másik idősík kezdetére, ahol is Cheng elszántan és brutálisan gyilkolja sorra egy bérház lakóit.
Nekem kifejezetten tetszett az a megoldás, hogy miközben öldösi az embereket aközben derül ki, hogy hogyan is jutott el idáig, szépen váltották egymást a képsorok. Így legalább nem lett vér nélküli az első fele, ahogy az sokszor előfordul a horrorokban, vagy rosszabb esetben mikor csak az utolsó 20 percben kezdenek aprítani. Persze az se rossz, ha szépen fel van vezetve a dolog, na de mindegy... Az ahogy a gyenge nőből vérengző szörnyeteggé válik a főhős, kicsit ugyan sántított, de a remek hangulat és a közben nyújtott alakítások feledtetik nagyjából. Az ötletes gyilkolások meg aztán teljesen. Izgalmas, kellően véres és fordulatos az egész. Ehhez pedig jön pluszban a jól vázolt társadalmi és gazdasági helyzet, ami komoly drámát ad az egyik szálnak, na meg a fekete humor, ami kicsit könnyedebbé teszi a másikat. Nagyszerű film lett, kezdem is ajánlgatni mindenkinek :)
8/10