2012. július 20., péntek

The Raid (2011)

Gareth Evans és Iko Uwais eddig erős párost alkot. A Merantau Warrior után ismét egy közös filmet hoztak össze, ezúttal egy sokkal durvábbat és véresebbet, na meg sikeresebbet, már készítik is a második részét... (Iko Uwais meg mellette még egy másikban is szerepel majd Keanu reeves és Karen Mok társaságában) Az előzetese terjedt, mint a futótűz, kegyetlen akciódömpinget ígérve, de ázsiai alkotás révén ezzel nem verik át a nézőket, ugyanis azt be is tartja a sok amcsi filmmel ellentétben, ahol csak annyi akció van, amennyit a trailerben ellőnek. (Nézegettétek már a különbséget a két földrészen készült előzetesek között? Érdemes lehet...)
Na, a sztori rém egyszerű, bár próbálták bonyolítani. Adva van egy kommandós alakulat és az ő faladatuk, miszerint a helyi maffiavezért el kéne kapni. A feladat nem egyszerű, mivel az komoly hatalommal bír, a rendőrök javát lefizeti, a maradék pedig retteg tőle. Egy több emeletes lakóházban van a bázisa, amit kamerákkal figyel, a csatlósai pedig rengetegen vannak. A kommandósok felszívják magukat és megkezdik az akciót, szintről szintre haladnak, prímán megy a munka. De csak rövid ideig, mert aztán fordul a kocka és hatalmas szarba kerülnek. Az épület szinte összes lakója rájuk vadászik...
Tíz perc elteltével már el is sülnek a fegyverek és azután is csak egy-két percnyi levegővétel jut az akciók között. A film tehát veszettül pörög és emellett rendkívül brutális és véres. Ha valakit lelőnek, azt sokszor rendesen szitává is lyuggatják, a vér és agy meg csak úgy fröcsög... Egy idő után viszont kifogynak a lőszerből és jönnek a közelharcok, amik szintén kegyetlenek és baromira látványosak. A semmi sztorit fölöslegesen fűszerezték, mert nem mélyültek el benne, a legkisebb mértékig sem voltak kidolgozva, így kár volt bele tenni... de nagyon nem rontott az élményen. A karakterek se voltak kidolgozva, ilyesmikre nem szántak időt, ez viszont helyes döntés volt. A hangulata is jó, az akciók között megvolt a feszültség. Pazar szórakozás, az utóbbi évek egyik legjobb akciófilmje és lehetne minden idők egyik legjobbja is, ha nem próbáltak volna trükközni a sztorival és az utolsó hatalmas bunyónál a félholtra vert fickó sem ugrált volna annyira (persze így lett igazán tartalmas ütközet)...
9/10

2012. június 30., szombat

So Close / Virtuális hajnal (2002)

A Charlie angyalaihoz hasonlítgatják, ebben is három nő aprít mindenkit, de azt a filmet mindenben szétalázza. Corey Yuen rendező úr egyaránt rendezett már nagyon jó filmet és szörnyen bénát is, dirigálta Jet Li-t, Jackie Chan-t és Jason Statham-et. Ezúttal viszont három gyönyörű nőt utasítgathatott, név szerint: Whei Zhao (Red Cliff, Mulan, Painted Skin), Karen Mok (Mr Cinema, King of Comedy, Fallen Angels) és a kedvenc színésznőcském, Qi Shu (Legend of the Fist, The Transporter, Millennium Mambo, Forest of Death).
A történet egy testvérpárról szól, Lynn-ről (Qi Shu) és Sue-ról (Whei Zhao), akik apjuk találmánya segítségével bérgyilkosokként élnek. Egy sikeres akciójuk után feltűnik egy új ellenfél, egy különösen tehetséges rendőrnő, Hong (Karen Mok). Lynn eközben szerelmes lesz és vissza szeretne vonulni, Sue pedig így végre önállóan akciózhat nővére rosszallása ellenére. A helyzet azonban nem ennyire egyszerű, ugyanis a megbízója el akarja tenni mindkettejüket láb alól. Sőt a rendőrnőre is rá akarnak kenni egy gyilkosságot, így kénytelenek összefogni a közös ellenséggel szemben...
A film az elején nyilvánvalóvá teszi, hogy a legkisebb mértékben sem lehet komolyan venni. Az akciók túlzóak, viszont baromi látványosak, az autósüldözés a golyózápor és a bunyó is remek. A történet ugyan elég sablonos, ugyanaz, mint bármelyik bérgyilkosos filmmé, de a romantika mellett egy drámai szál is színesíti, ami elég váratlan volt és amit nem sűrűn mernek meglépni egy filmben. A három színésznő pedig csodás látvány (nem az alakításaik, az ide nem kellett :)), így összességében elég szórakoztató lett, még ha közben a filmhez képest túl mély gondolatokat is eresztenek el. Ha nem is egy hatalmas dobás, egy estére remek szórakozást nyújt.
7/10

2012. június 26., kedd

Martha Marcy May Marlene (2011)

Na, ebben a nagy melegben megpróbálok újra támadni valamivel... Sean Durkin rendező úr első nagyfilmje, melyben Mary-Kate és Ashley Olsen hugicája, Elizabeth mutatja meg tehetségét (van ám neki) és emellett fedetlen kebleit (szintén jól el van látva). A téma ugyan nem aktuális, de remekül előadott, feszültséggel teli...
Két idősíkon halad a történet, az egyikben Martha (Elizabeth Olsen) elszökik egy szektából, ahol két évig élt és ahol a Marcy May nevet kapta (Marlene csak a végén kerül elő). Nővéréhez költözik és próbál beilleszkedni, visszaszokni a társadalmi normák alkotta világba, ahonnan elmenekült. A másik pedig a szektán belüli életet mutatja be. Ahogy egy farmon igyekeznek önfenntartó módon élni egy férfiközpontú csoportban, ahol a szexuális kihasználás mindennapos. Az események pedig előrehaladva egyre csak durvábbak...
A film kicsit vegyes érzéseket támaszt, de remek dráma. Kicsit vontatott, ezernyi kérdőjel van benne, mindet megválaszolatlanul hagyva, de a legzavaróbb talán az, hogy két év alatt a társadalmi normákat annyira nem igen lehet elfelejteni, mint ahogy a film mutatja... Na, mindegy, a feszültség végig belepi, elgondolkodtat, a két idősík pedig pazarul van összevágva. Olsen kisasszony remekel, a film meg a végéig lebilincsel. A legkevésbé sem kommersz, inkább csak azoknak ajánlom, akik bírják a súlyosabb darabokat és azt is, ha nem peregnek az események, na meg azt ha nem magyaráznak meg mindent...
7/10

2012. május 11., péntek

100 kedvenc film...

Eljött a századik poszt, az eddigiek elég vegyesek lettek, így most egy vegyes felsorolást rittyentek ide, kábé minden műfajból, ahogy jön. Nem toplista, olyat nem merészelnék összeállítani, csupán kedvencek. Amik leggyakrabban eszembe jutnak, ha filmekről van szó, amikre szívesen emlékszem és vállalom, hogy tettszett, még ha béna is. Lehetne egész más sorolás is, mert van bőven miből válogatni, de ezek jutottak először eszembe. Lehet szemezgetni, vegyétek ajánlónak:
  1. 3-Iron (2004) - Lopakodó lelkek
  2. 9 (2009)
  3. The 36th Chamber of Shaolin (1978) - A Shaolin 36 próbatétele
  4. Aaltra (2004)
  5. Aachi and Ssipak (2006)
  6. Addicted (2002)
  7. Akira (1988)
  8. Big Fish (2003) - Nagy hal
  9. Bad Taste (1987) - Izlésficam
  10. Bugmaster (2006)
  11. Bullet Ballet (1998)
  12. Bird People in China (1998) - A szárnyas ember Kínában
  13. Battle Royale (2000)
  14. Bubba ho-tep (2002)
  15. Big Man Japan (2007) - A legnagyobb japán
  16. The Chaser (2008) - Az üldöző
  17. Chillerama (2011)
  18. Castaway on the Moon (2009) - Számkivetett a Holdon
  19. Chocolate (2008) - Chocolate - A harc szelleme
  20. City of Rott (2006)
  21. Cat City (1986) - Macskafogó
  22. Conspiracy Theory (1997) - Összeesküvés-elmélet
  23. Critters (1986) - Rémecskék
  24. Commando (1985) - Kommandó
  25. Casablanca (1942)
  26. A Clockwork Orange (1971) - Mechanikus narancs
  27. Crocodlie (1996)
  28. Dead or Alive (1999)
  29. Drive (2011) - Drive - Gázt!
  30. Dream Home (2010) - Álomotthon
  31. Exiled (2006) - Száműzöttek
  32. Enemy Mine (1985) - Kedves ellenségem
  33. eXistenZ (1999) - eXistenZ - Az élet játék
  34. Ed Wood (1994)
  35. Eraserhead (1977) - Radírfej
  36. Fight Club (1999) - Harcosok klubja
  37. Finding Nemo (2003) Némó nyomában
  38. Fearless (2006) - A küzdelem útja
  39. Goemon (2009)
  40. Ghost in the Shell (1995) - Páncélba zárt szellem
  41. The Good, the Bad, the Weird (2008) - A jó, a rossz és a furcsa
  42. The General (1926) - A Generális
  43. Gozu (2003)
  44. Godzilla (1954)
  45. Hellevator (2004)
  46. Hatchet (2006) - A balta
  47. Hunter Prey (2010)
  48. The Hudsucker Proxy (1994) - A nagy ugrás
  49. Haze (2005)
  50. The Happines of the Kataluris (2001) - Katakuriék boldogságában
  51. Hero (2002) Hős
  52. The Host (2006) - A gazdatest
  53. Indiana Jones (1984)
  54. Ichi the killer (2001)
  55. Jackie Brown (1997)
  56. The Lion King (1994) Az oroszlánkirály
  57. The Lord of the Rings (2001) - A Gyűrűk Ura
  58. Lost Skeleton of Cadavra (2001)
  59. Meatball Machine (2005)
  60. Magnificent Bodyguards (1978)
  61. The Mission (1999) - A misszió - Halott üzlet
  62. Marebito (2004)
  63. My Sassy Girl (2001) - Az én pimasz barátnőm
  64. Memento (2000)
  65. Mad Max (1979)
  66. Memories of Murder (2003) - A halál jele
  67. Napoleon Dynamite (2004) - Nevetséges Napóleon
  68. Naked Lunch (1991) - Meztelen ebéd
  69. Overheard (2009)
  70. Once Upon a Time in the West (1968) Volt egyszer egy vadnyugat
  71. Ploy (2007)
  72. Payback (1999) - Visszavágó
  73. Plan 9 from Outer Space (1959) - 9-es terv az űrből
  74. Postal (2007)
  75. Poultrygeist: Night of the Chicken Dead (2006)
  76. Pitch Black (2000) - Pitch Black - 22 évente a sötétség
  77. Repo! The Genetic Opera (2008) - Repo! - A genetikus opera
  78. Shinjuku Incident (2009) Leszámolás Tokióban
  79. Survive Style 5+ (2004)
  80. Strings (2004) - Zsinóron
  81. Suicide Club (2001)
  82. Se7en (1995) Hetedik
  83. Save the Green Planet! (2003) Mentsétek meg a zöld bolygót!
  84. Seven Samurai (1954) - A hét szamuráj
  85. A Snake of June (2002)
  86. The Sixth Sense (1999) - Hatodik érzék
  87. Star Wars (1977) - Csillagok háborúja
  88. Tenchu! (1969)
  89. Tokyo Gore Police (2008)
  90. Tron (1982) - Tron, avagy a számítógépek lázadása
  91. Trainspotting (1996)
  92. Twelve Monkey (1995) 12 majom
  93. The Truman Show (1998) - Truman Show
  94. Tetsuo (1989) - Tetsuo - Vasember
  95. THX 1138 (1971)
  96. The Terminator (1984) - Terminator - A halálosztó
  97. Videodrome (1983)
  98. Vexille (2007)
  99. Woman in the Dunes (1964) - A homok asszonya
  100. Yojimbo (1961) - A testőr

2012. május 9., szerda

Death Kappa (2010)

Tomo'o Haraguchi egy filmjéről már írtam itt, a Kibakichi-ről, az is egy érdekes darab. Egyébként a Sakuya című műve még mindig nem került sorra... :) Francba már! Na, de helyette itt van ez a... aaa... ez az izé.
Szóval, a sztori... (az a baj, hogy eléggé megkésve írom, így ködösek az emlékek) Hazatér vidékre a nagyvárosból Kanako, útközben pedig tragédia éri, mert egy részeg bagázs elgázolja a nagyanyját, s ezzel együtt felélesztik Kappát is, az uborkazabáló csúnyaságot. A gyász így nem tart sokáig, mert a barátságos szörnnyel foglalkozik. Ám ez az idill se tart sokáig, ugyanis egy őrült nő a rég halott apja kutatásaiba van beleőrülve, pontosabban mutáns hadsereget igyekszik alkotni. Kappa közbelépése viszont bekavar és elszabadul a pokol, azaz robban a bomba :) Ettől aztán a lények óriásira nőnek és megkezdődik az igazi szörnypankráció...

Hát, elég béna egy film, igaz ugyan, hogy szándékosan komolytalan az egész, de akkor is rossz. Elég unalmas is, csak a vége érdekes, na meg félúton az őrült nő, aki az oszladozó apját tologatta kerekesszékkel. A végső összecsapást azért végigröhögtem, azt érdemes megnézni. Sajnos az viszont kevés és a film többi részét nem tudja megmenteni. Szóval, eléggé kerülendő darab.
3/10

2012. április 20., péntek

Executive koala (2005)

Csupa fura alkotás szerepel Minoru Kawasaki filmográfiáján. The Calamari Wrestler, ami egy pankrátor polipról szól, The World Except Japan, amiben elsüllyed a világ Japán kivételével, stb... Ezúttal is egy hibbant ötletét valósította meg, egy koalát tett meg főhősnek, s mellé még egy nyúl és egy béka is szerepel, ráadásként pedig kesztyűbáb formájában egy mókus.       
Tamura egy ember méretű koala, egy sikeres üzletember, öltönnyel, nyakkendővel ahogyan azt kell. Attól eltekintve, hogy ő mégiscsak egy koala, teljesen átlagos figura. Együtt él barátnőjével, akit szeretne el is venni, majd gyereket vállalni és nyugalmas életet élni. Egyik nap viszont barátnőjét holtan találják és a fő gyanúsított ő maga. Előszedik a múltjából a volt szerelme titokzatos eltűnését is és lassan már saját maga is kételkedni kezd ártatlanságában. Egy pszichológushoz fordul segítségért, választ akar kapni... s, hogy ő lenne-e a gyilkos, hogy talán több személyisége van-e, netán más áll az egész mögött, és egyáltalán mit tud a főnöke (a nyúl) vagy a bolti eladó (a béka)...  nos, mindez derüljön ki magából a filmből.
Hmm... ez a mű egész jó is lehetett volna, mármint a sztorija az érdekes, nincs is rosszul felépítve... na, de az egész komolytalan így, hogy állatok a főszereplők :) Viszont nem nagyon poénkodnak, csak néha mulatságos, hogy béna az egész, ez azonban kevés a jó szórakozáshoz. Raktak bele akciót, vagyis nevetséges verekedést, hááát... az sem élvezhető, meg egy kevés vért... az nem jelentős. Minden ízében csak egy vicc az egész, de nevetni nem nagyon lehet rajta. A zenéje az, ami még jó lett, szóval nem ajánlom senkinek, de végül is nem egy nézhetetlen darab.
3/10

2012. április 2., hétfő

Cat Shit One: Tha Animated Series (2010)

CGI animáció készült Kazuya Sasahara rendező által egy különleges mangából. A youtube-on mutatták be, de sajnos csak ez az egy epizód van. Pedig egy nagyon jó felvezetője lehetne egy sorozatnak. Az animációra nem lehet panasz, az akciók pörgősek, amikbe megfelelő mennyiségű vér és kegyetlenség is fért. Lassított jelenetek is tarkítják... Állati jó széria lehetett volna. De így is érdemes megnézni, jó kis húsz perc ez. Különben is... nem sok gépfegyveres nyulat lehet látni, szóval valóban látni kell :) Az ellenfelek pedig tevék, s bár azokat nem lehet egymástól megkülönböztetni, ez nem zavaró, hisz csak golyófogóként szerepelnek. Történet az nem  fért bele, egy fogolymentés zajlik le benne. Hát, igazán kár, hogy nincs tovább... :-/ Ezzel kell beérni, alább meg is tekinthető:

2012. március 15., csütörtök

The Living and the Dead / Élők és holtak (2007)

Új vizekre evezek, ezúttal egy háborús film a téma, ami még nem volt,  vagyis eddig csak háborús időkben játszódó került ide, ebben viszont nagyjából már megvannak azok a jelenetek, amikre mindenki egyből gondol ennél a műfajnál. Bár nem arra van kihegyezve, egyáltalán nem a harcok bemutatása a lényeg. Szóval, aki sok fegyverropogást és ezernyi robbanást vár, az bizony csalódni fog. Kristijan Milic rendező inkább komoly mondanivalóval töltötte meg filmjét, ami bár lerágott csont ugyan, hisz rengeteg háborúellenes alkotás született már, de ez mégis említésre méltó.
Két szálon fut a cselekmény, két különböző idősíkon. Az egyik a nem is oly rég dúlt délszláv háborúban, 1993-ban játszódik. Egy horvát osztag útját követhetjük végig, miután elhagyni kényszerülnek a hegyi állomáshelyüket. A másik 1943-ban, a második világháborúban és kb. ugyanez a helyzet, ugyanazon az útvonalon halad egy csapat. A két szálat pedig a helyszínen kívül egy örökség köti össze.
Nagyszerű mű. Akció nem sok van, az ellenséget nem is látni, maximum a torkolattüzet, ehelyett inkább folyamatos feszültség uralkodik a filmben, sok fárasztó és idegtépő menetelés... A karakterek egész jók és sikerült is bemutatni ahogy belefásulnak a körülöttük hulló emberek látványába és ahogy a háború őrületétől egyre távolabb kerülnek emberi mivoltuktól. A zene érdekes választás volt, de sikerült hozzátennie a hangulathoz. A két külön szálat is remekül oldották meg, általában az ilyesmik nem is tetszenek, de itt segít, hogy nem sok a különbség. Mindenképp érdemes vele próbálkozni, elég könnyen beszippantja az embert és csak a végén ereszti el. A legnagyobbak közt is megfér.
8/10

2012. február 29., szerda

High Kick Girl! (2009)

Első és ezidáig egyetlen rendezői munkája Fuyuhiko Nishi-nek, s valószínűleg sokan reménykednek abban, hogy sosem lesz második. A szereplők azonban jók, Rina Takeda és Tatsuya Naka érdekes párost alkotnak, normálisabb filmekben szívesen látnám őket viszont. De ez... na, de ez... hát, ez nem piskóta... :)
A sztori közel sem bonyolult, van egy lány, Tsuchiya (Rina Takeda), aki a saját erejét igyekszik bizonyítani magának és főleg mesterének, hogy az végre kiálljon ellene. Fekete övekre vadászik, azaz felkeres más karateiskolákat és kihívja a az ottani tanítót. A film eleje így igazán remekül indul, egészen cool, amíg el nem kezdenek verekedni, de erről majd lentebb. Tsuchiya mestere, Yoshiaki Matsumura (Tatsuya Naka) azonban ezt nem nézi jó szemmel, azt tanítja, hogy a karate csupán védelemre való. A lány viszont nem hallgat a szép szóra, így belesétál egy csapdába, amit egy bűnbanda állított. A céljuk Matsumura, akin egy régi sérelmet akarnak elporolni. A mester pedig felveszi velük a harcot, egyedül szembeszáll az egész társasággal...
Ez annyira jó is lehetett volna... a karakterek rendben voltak, a rossz oldalon mindenféle yakuza-figura, a jó oldalon a  végtelen nyugalmú mester és vad tanítványa... A sztori is pont elég lett volna, egy cool kis harcművészeti filmhez. De ami az egészből lett, az egy trágyahegy :S Mindent tönkretesz a verekedések állandó ismétlése. Amiről azt gondolták, hogy egy érdekesebb jelenet, azt lelassítva újra lejátszották (egyébként nem voltak érdekesek). Nem egy-egy ütést vagy rúgást, hanem egy egész mozdulatsort, valamikor azt is ahogy több embert leterítenek egymás után... kegyetlenül idegesítő. Nézhetetlenné tették az egészet, pedig egyszer-kétszer (többször tényleg nem :)) jó volt a koreográfia. A film a kilencedik percig nézhető, a főszereplő első rúgásáig, de inkább távolra kerülje el mindenki.
1/10

2012. február 15., szerda

Triad Underworld / Vértestvérek (2004)

Egy filmben Andy Lau, Edison Chen és Eric Tsang. Ez már az Infernal Affairs főbb szereplőinek a fele, s szintén egy triád-mozi. Ja és még Suet Lam is feltűnik benne. Pazarul hangzik, semmi kétség. Ugyan az említett trilógia szintjét nem éri el (valljuk be, azt azért nem is lenne könnyű elérni), de Ching-Po Wong-nak, aki írta és rendezte is, egyáltalán nem kell szégyenkeznie miatta.
A sztori két szálon fut egészen a végéig. Az egyikben a triád vezér, Mr. Hung (Andy Lau) jelenti be, hogy fia született, ami fel is kavar mindent. Megfordul fejében, hogy talán vissza kéne vonulnia és gyermekét nyugodtabb környezetben kéne felnevelnie. A legjobb barátja, Lefty (Jacky Cheung) próbálja is rávenni, hogy lépjen le, s ő majd átveszi a helyét. Mr. Hung azonban úgy dönt, ő marad a főnök. Így kettejük közt egy érdekes "sakkjátszma" alakul ki, azaz, ha nem megy szép szóval, Lefty más módon igyekszik hatalomra kerülni... Eközben a másik szál két fiatal srácról szól. Wing (Shawn Yue) és Trubo (Eric Tsang) első gyilkosságukra készülnek, hogy végre nevet szerezzenek maguknak...
Rövidre sikerült, pár dolgot még igazán kidolgozhattak volna és a végén a leszámolás se tetszett, a hatalmas túlerővel szemben azért az érdekesen alakult... No, de ezeken kívül az egész nagyon profi. Néhol látványos, izgalmas és végig jó hangulatú. Nagyszerű az operatőri munka és a zene is. A végén a csavar, ha nem is túl meglepő, de igazán kellemes és remek ötlet volt. Nem lett túl erős alkotás, de nyugodtan lehet vele próbálkozni, főleg ha valaki szereti a triádos filmeket.
7/10

2012. január 19., csütörtök

Chillerama (2011)

Elborult, de baromira, egy teljesen eszement grindhouse film. Négy történetet kapunk egy alkotásban négy rendezőtől, jópár cameoval megspékelve. Vér, cici, zombi, humor töménytelen mennyiségben, nem olyan, mint a Tarantino és Rodrigez féle Grindhouse... illetve olyan, csak mindent annak a négyzetére emeltek, de tényleg, itt mindenből sokkal több van...
Az első sztori a Wadzilla, ez a legőrültebb mind közül. Egy fickónak nem elég fickós a spermája, ezért az orvosa egy még kísérleti gyógyszert ad neki. Egyértelmű, hogy az nem éppen úgy hat ahogy azt várták. Ha felizgul, nyilalló fájdalmat érez a golyóiban, amit annak köszönhet, hogy az egyetlen spermasejt, amit termelni képes a szertől óriásira duzzad. Egy randevúja alatt aztán el is szabadul az egyik ilyen mutáns, ami később már több méter nagyra nő. A kis sejt pedig embereket öl, majd megkívánja a szabadságszobrot, miközben kivezényelik ellene a hadsereget...
A második sztori az I was a Teenage Werebear, ami egy musical. Ricky O'Reilly egy hétköznapi srác, akiben kezd tudatosulni, hogy bizony meleg. Megismerkedik egy Talon nevű fiúval, miután az megmenti őt (tiszta Twilight a jelenet, ezen még külön röhögtem). Később egy birkózó edzés során aztán Talon megharapja őt, s ettől kezdve először furán érzi magát, majd átváltozik bőrszerkós medveemberré. Egy nagy vérfürdő után pedig rákényszerül arra, hogy eldöntse, melyik oldalra is áll...
A harmadik történet a The Diary of Anne Frankenstein, egy fekete-fehér darab. Először a Frank családdal ismerkedünk meg, akik a második világháború alatt bujkálnak a nácik elől. Egy furcsa kísérletről szóló naplót őriznek, amit örököltek a még teljes nevét, azaz a Frankenstein-t használó nagyapjuktól. Azonban rájuk találnak és Hitler megszerzi a naplót. Nemsokkal rá már el is kezdi az őrült kísérletet, hogy létrehozza a szuperfegyvert, amivel megnyerheti a háborút. Fel is élesztenek egy zsidó szörnyet, amit viszont nem tudnak irányítani...
A negyedik a Zom-B-Movie, ami az egésznek a kerete. Az előző három filmet (négyet, de a negyediket gyorsan megszakítják és, hogy mi volt benne, az legyen meglepetés :)) egy autósmoziban vetítik le nekünk és az ottani közönségnek. Ezen a helyszínen szaporodnak el a zombik és rendeznek vérfürdőt, miközben rengeteg klasszikus filmből idéznek...
Azt hiszem megvan benne minden, ami kell egy grindhouse filmbe. Benne hagyott bakik, odavetített háttér, béna jelmezek... Nem csak emléket állít a régi B-kategóriás műveknek, de alaposan ki is figurázza mindet. Itt ki is emelem Hitler karakterét, mert igazán egyedi, egy nyeszlett és szerencsétlen kis ficsúr a rettegett náci vezér. De valójában minden iszonyat jó az egész filmben, sírvaröhögős végig. Amit fel lehet neki róni szőrös szívvel, hogy a legelborultabb sztorit az elején lövik el, pedig a végén nagyobbat szólt volna. Viszont így is a tavalyi év legkiemelkedőbb darabja (a Drive mellett). Aki csak kicsit is fogékony effélére azonnal nézze meg...
10/10

2012. január 3., kedd

Love Object / Műanyag szerető (2003)

Az új év első írása miféle filmről is legyen, hmm... Bizarr? Szeméthegy? Szörnyfilm? Semmi szép darab nincs a közelben, így majd a második poszt is érdekes lesz, de úgy döntöttem az elborultabbat halasztom későbbre. Marad tehát Robert Parigi egyetlen rendezése az egyetlen forgatókönyvéből, amit egy kicsit sajnálok, csak van még a fejében valami jó móka... A tévésorozatok produceri feladatai végzése közben előállhatna valami újabb darabbal.
Kenneth Winslow (Desmond Harrington) magányosan tengeti napjait, őrlődik a munkahelyén, mikor is egyszer munkatársai megviccelik egy reklámanyaggal. Az egy új típusú guminőről szól, ami teljesen élethű. Később aztán rendel is egyet magának, s küllemét a legújabb kolleginájáról, Lisa Bellmer-ről (Melissa Sagemiller) mintázza. Új élet kezdődik számára, a guminővel úgy viselkedik, mintha élő személy lenne, ami lassan eluralkodik felette. Van is ott minden, domina játék, kötözés... Elmerül saját fikcióiban és már nem tudja megkülönböztetni azokat a valóságtól. Amikor pedig Lisával is közelebbi kapcsolatba kerül, az mindent felforgat és eldurvítja a helyzetet.
Jól felépített film, ahogy lassan (tényleg egész lassan) halad előre, úgy válik egyre bizarrabbá, s durvábbá. Közben dob egy fricskát a fogyasztói társadalomnak, a multiknak is. A végén pedig van már gyilkosság is (de még milyen, bármelyik horrorfilmben elmenne), amit a rendőrség kicsit furcsán kezel, elviccelték a dolgot. Aztán pedig megcsavarták a történet befejezését, az azért jól esett. Általában az Amerikai pszicho-hoz hasonlítgatják, de az azért túlzás, bár jó volt az őrület bemutatása, és összességében is elég jó lett. Kár, hogy az téboly csak a végén hatalmasodott el, lehetett volna több is ez a film, de ajánlott annak, aki szívleli a pszicho-thrillert és nem zavarja a beteg történet.
7/10