2012. június 30., szombat

So Close / Virtuális hajnal (2002)

A Charlie angyalaihoz hasonlítgatják, ebben is három nő aprít mindenkit, de azt a filmet mindenben szétalázza. Corey Yuen rendező úr egyaránt rendezett már nagyon jó filmet és szörnyen bénát is, dirigálta Jet Li-t, Jackie Chan-t és Jason Statham-et. Ezúttal viszont három gyönyörű nőt utasítgathatott, név szerint: Whei Zhao (Red Cliff, Mulan, Painted Skin), Karen Mok (Mr Cinema, King of Comedy, Fallen Angels) és a kedvenc színésznőcském, Qi Shu (Legend of the Fist, The Transporter, Millennium Mambo, Forest of Death).
A történet egy testvérpárról szól, Lynn-ről (Qi Shu) és Sue-ról (Whei Zhao), akik apjuk találmánya segítségével bérgyilkosokként élnek. Egy sikeres akciójuk után feltűnik egy új ellenfél, egy különösen tehetséges rendőrnő, Hong (Karen Mok). Lynn eközben szerelmes lesz és vissza szeretne vonulni, Sue pedig így végre önállóan akciózhat nővére rosszallása ellenére. A helyzet azonban nem ennyire egyszerű, ugyanis a megbízója el akarja tenni mindkettejüket láb alól. Sőt a rendőrnőre is rá akarnak kenni egy gyilkosságot, így kénytelenek összefogni a közös ellenséggel szemben...
A film az elején nyilvánvalóvá teszi, hogy a legkisebb mértékben sem lehet komolyan venni. Az akciók túlzóak, viszont baromi látványosak, az autósüldözés a golyózápor és a bunyó is remek. A történet ugyan elég sablonos, ugyanaz, mint bármelyik bérgyilkosos filmmé, de a romantika mellett egy drámai szál is színesíti, ami elég váratlan volt és amit nem sűrűn mernek meglépni egy filmben. A három színésznő pedig csodás látvány (nem az alakításaik, az ide nem kellett :)), így összességében elég szórakoztató lett, még ha közben a filmhez képest túl mély gondolatokat is eresztenek el. Ha nem is egy hatalmas dobás, egy estére remek szórakozást nyújt.
7/10

2012. június 26., kedd

Martha Marcy May Marlene (2011)

Na, ebben a nagy melegben megpróbálok újra támadni valamivel... Sean Durkin rendező úr első nagyfilmje, melyben Mary-Kate és Ashley Olsen hugicája, Elizabeth mutatja meg tehetségét (van ám neki) és emellett fedetlen kebleit (szintén jól el van látva). A téma ugyan nem aktuális, de remekül előadott, feszültséggel teli...
Két idősíkon halad a történet, az egyikben Martha (Elizabeth Olsen) elszökik egy szektából, ahol két évig élt és ahol a Marcy May nevet kapta (Marlene csak a végén kerül elő). Nővéréhez költözik és próbál beilleszkedni, visszaszokni a társadalmi normák alkotta világba, ahonnan elmenekült. A másik pedig a szektán belüli életet mutatja be. Ahogy egy farmon igyekeznek önfenntartó módon élni egy férfiközpontú csoportban, ahol a szexuális kihasználás mindennapos. Az események pedig előrehaladva egyre csak durvábbak...
A film kicsit vegyes érzéseket támaszt, de remek dráma. Kicsit vontatott, ezernyi kérdőjel van benne, mindet megválaszolatlanul hagyva, de a legzavaróbb talán az, hogy két év alatt a társadalmi normákat annyira nem igen lehet elfelejteni, mint ahogy a film mutatja... Na, mindegy, a feszültség végig belepi, elgondolkodtat, a két idősík pedig pazarul van összevágva. Olsen kisasszony remekel, a film meg a végéig lebilincsel. A legkevésbé sem kommersz, inkább csak azoknak ajánlom, akik bírják a súlyosabb darabokat és azt is, ha nem peregnek az események, na meg azt ha nem magyaráznak meg mindent...
7/10